„Köztudott, az utasellátó központot 2015 decemberétől a múlt hét elejéig vezető Janicsák József beiktatásával egy időben jó néhány új állást is kreáltak. Korábban kétszer ennyi járat mellé elég volt egy raktárvezető és a raktári munkások, ekkor hirtelen szükségessé vált egy hálókocsi-, egy étkezőkocsi-szakértő, egy raktár-koordinátor és még egy pénzügyi szakelőadó alkalmazása is, a hírek szerint nem száz-kétszázezres fizetésekért. Ráadásul az új státusokat betöltő munkatársak jó részének korábban sem a vasúthoz, sem a vendéglátáshoz nem volt köze. Volt, aki a vízügytől, volt, aki a postától, volt, aki jegyvizsgálói állásból került az utasellátóhoz.”
Ez csak néhány a sok érdekes mondat közül a hétvégi Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Az utasellátó központ szándékos elsorvasztásával vádolva a MÁV-Startot sztrájkot kezdeményezett a héten a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSzSz Szolidaritás), miután egyértelművé vált, a vállalat jelentősen csökkenteni fogja a háló- és fekvőkocsik számát a nemzetközi járatokon, amelyek közül jó néhányat meg is szüntet. Vajon kinek állt érdekében veszteségessé tenni a szebb napokat látott utasellátót, amely jövőre lenne hetvenéves?
Kész csoda, hogy nem vált bűnözővé. Hála a genetikának, egy életen át csinálhatta, amit szeretett, ma azonban mégsem ez teszi a legboldogabbá. Politikai véleményét mindig vállalja, és talán ő az egyetlen ember, akit még nem sértett meg Gálvölgyi János.
Augusztusban megkondultak a vészharangok a szabolcsi alma jövőjét illetően. Utánaeredtünk az ágazat problémáinak, megnéztük, miért sikeresebbek a lengyel termelők, és meglátogattuk a szegmens szereplőit.
A világörökség része, a főváros egyik legkedveltebb turistalátványossága, természetvédelmi terület, történelmi, kulturális és szakrális múltja kiemelkedő. A Budapest ékkövének kikiáltott Gellérthegyen mégis mindent elborít a szemét, a lépcsők, a járdák balesetveszélyesek, a gaz térdig ér. Bár sokféle terv született már a városrész felvirágoztatására, a megvalósítás jó ideje várat magára.
Témák a Magazinból
Volt egy feketém
Gyors kávé és lassú leépülés: kik és miért akarják vakvágányra futtatni a vasúti utasellátást? (17., 22. oldal)
Nem játszom, csak vagyok
Reviczky Gábor politikai hovatartozásáról, a rendezői színházzal szembeni ellenszenvéről és arról, hogyan lett belőle Jean-Paul Felmondó (18–19. oldal)
Már a pi-vizet is vizezik
A rendszerváltás utáni időszak emblematikus csodaszere egyáltalán nem tűnt el, csak többé nincs szüksége költséges reklámra (20–21. oldal)
Az alma meg a fája
Miért nem bírnak a magyar termelők a lengyel konkurenciával? A politika általában akkor kezd el kapkodni, amikor már „minden után vagyunk” (20–21. oldal)
Koszos ékkő
Budapest egyik kiemelkedő turistalátványossága kipufogógázba és szeméthalmokba fullad (22–23. oldal)
Riviéra a sasok földjén
Mercedes-mánia, autómosók és speciális kis kapitalizmus az egymillió bunker országában (24. oldal)
Világtanulás
A Kaponay család gyermekei a glóbuszon csavarogva tesznek szert hasznos ismeretekre (24. oldal)
Két zsidó találmány
Miért nem baj, hogy a Mazsihisz kiment a „politikai divatból”? Radnóti Zoltán esszéje (26. oldal)
Lehallgatási játék
Manipuláció, kegyosztás, korbács és mézesmadzag – Száz esztendeje született Aczél György (27. oldal)
Malacszeretet
Megdöbbentően sokan jelentkeztek az ELTE felhívására disznódadának. A családi kedvencként tartott állatok rengeteg „mutatványra” képesek (28. oldal)
Hóban, fagyban, emberhúson
Lebilincselő kultuszkönyv – Piers Paul Read megrázó dokumentarista regényt írt az Andokban lezuhant repülőgép utasaira váró próbatételekről (29. oldal)
Harvey is lesz nyugdíjas?
Cindy, Katia meg a többiek, avagy hogyan nevezik el a hurrikánokat? (32. oldal)
Csécsi László a munka miatt kettészakadt családokról. Ugró Miklós az egyház lombikbébiprogram kapcsán tett reakcióiról. Plusz Hegyi Zoltán, Lukács Csaba, Lackfi János, Szenczi Tóth Károly és Weiner Sennyei Tibor tárcái
