„Meleg és empirikus dolog ugyan a hűbéri függés, az, hogy én a gazdámhoz vagyok lojális. Szolgálom őt, ő pedig javakat ad nekem és megvéd. De ez merev rendszer, blokkolta a társadalmat, így nem lehet szabadon gondolkodni, mert nem gondolhatok olyat, ami nem tetszik a gazdámnak. Ezért hazugságban élünk. Elvileg a képviselőt a nép választja, és a népnek számol el. De gyakorlatilag csak úgy lehet valaki képviselő, ha a pártvezér engedi, és neki kell elszámolni. És a hazugság az életünk minden színterét áthatja, észre sem vesszük, illetve nem bánjuk, és ebben a hazugságban neveljük a gyerekeinket.” (Horváth Viktor)
Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Ezelőtt hatvan évvel, 1958. január 15-én végezték ki Földes Gábort, a Győri Nemzeti Színház főrendezőjét. Pere jellegzetesen mutatja a kádári koncepciós perek belső világát, cinizmusát.
Horváth Viktor legutóbbi regénye, a Tankom következetes, aprólékosan kidolgozott szatíra egy kommunista alattvaló lelkivilágáról, akinek semmi nem tudja felnyitni a szemét a valóságra. A főhőse úgy vesz részt katonaként Csehszlovákia 1968-as lerohanásában, tolmácsként pedig Kádár János legfontosabb tárgyalásain, hogy nem veszi észre: ő és a körülötte lévők is egy perverz hatalmi játszma részesei, sőt a saját életük is ezeknek a játszmáknak a kicsinyített mása.
Heti két államilag támogatott korai fejlesztési óra helyett huszonötre lenne szükség ahhoz, hogy ne menjenek el hiába az autizmussal szembeni küzdelem legértékesebb évei a gyerekeknél. A Nem Adom Fel Alapítvány szakemberei az országban egyedüliként vállalták, hogy ha már nem tudják kellően meghosszabbítani a terápiás időt, az autizmussal élő óvodáskorúakat a családjukat is bevonva terelgetik a teljes élet felé.
Napjainkban hatszázezernél is több menekült próbálja átvészelni a háborút Damaszkuszban. Egyáltalán nincsenek azonban arrafelé olyan katasztrofális állapotok, amilyeneket Európában láttunk, amikor elérte kontinensünket a migránsáradat. Szíria fővárosába látogattunk, hogy megnézzük, hogyan élnek a Közel-Kelet belső migránsai, akik nem menekültek Európáig.
