„Meleg és empirikus dolog ugyan a hűbéri függés, az, hogy én a gazdámhoz vagyok lojális. Szolgálom őt, ő pedig javakat ad nekem és megvéd. De ez merev rendszer, blokkolta a társadalmat, így nem lehet szabadon gondolkodni, mert nem gondolhatok olyat, ami nem tetszik a gazdámnak. Ezért hazugságban élünk. Elvileg a képviselőt a nép választja, és a népnek számol el. De gyakorlatilag csak úgy lehet valaki képviselő, ha a pártvezér engedi, és neki kell elszámolni. És a hazugság az életünk minden színterét áthatja, észre sem vesszük, illetve nem bánjuk, és ebben a hazugságban neveljük a gyerekeinket.” (Horváth Viktor)
Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Ezelőtt hatvan évvel, 1958. január 15-én végezték ki Földes Gábort, a Győri Nemzeti Színház főrendezőjét. Pere jellegzetesen mutatja a kádári koncepciós perek belső világát, cinizmusát.
Horváth Viktor legutóbbi regénye, a Tankom következetes, aprólékosan kidolgozott szatíra egy kommunista alattvaló lelkivilágáról, akinek semmi nem tudja felnyitni a szemét a valóságra. A főhőse úgy vesz részt katonaként Csehszlovákia 1968-as lerohanásában, tolmácsként pedig Kádár János legfontosabb tárgyalásain, hogy nem veszi észre: ő és a körülötte lévők is egy perverz hatalmi játszma részesei, sőt a saját életük is ezeknek a játszmáknak a kicsinyített mása.
Heti két államilag támogatott korai fejlesztési óra helyett huszonötre lenne szükség ahhoz, hogy ne menjenek el hiába az autizmussal szembeni küzdelem legértékesebb évei a gyerekeknél. A Nem Adom Fel Alapítvány szakemberei az országban egyedüliként vállalták, hogy ha már nem tudják kellően meghosszabbítani a terápiás időt, az autizmussal élő óvodáskorúakat a családjukat is bevonva terelgetik a teljes élet felé.
Napjainkban hatszázezernél is több menekült próbálja átvészelni a háborút Damaszkuszban. Egyáltalán nincsenek azonban arrafelé olyan katasztrofális állapotok, amilyeneket Európában láttunk, amikor elérte kontinensünket a migránsáradat. Szíria fővárosába látogattunk, hogy megnézzük, hogyan élnek a Közel-Kelet belső migránsai, akik nem menekültek Európáig.
Ha tömeggyilkos tudósokra gondolunk, talán tömegpusztító fegyverek kifejlesztői, esetleg koncentrációs táborok „orvosai” jutnak az eszünkbe, de semmiképpen nem olyan békés tudományágak képviselői, mint az agronómia. Pedig egy személyben valószínűleg Trofim Liszenko mezőgazdász, illetve az ő őrült növénytermesztési fantazmagóriái felelősek milliók haláláért, miután összeomlott a kezébe adott szovjet mezőgazdaság. Oroszországban mindennek ellenére újabban megint úgy tekintenek rá, mint a dicsőséges szovjet tudomány óriására.
Témák a Magazinból
„Édesapa most elutazik”
Hallatlanul szenvedélyes, sűrű ember – Hatvan éve végezték ki Földes Gábort (17., 20. oldal)
Hülyék maradtunk? Akkor tessék!
Horváth Viktor Csehszlovákia 1968-as lerohanásáról, a hadúri udvartartások máig élő mentalitásáról és a szelektív hulladékgyűjtés társadalmi hatásairól (18–19. oldal)
Az egész világ lehetséges borforrás
Milyen hatással lehet a brexit, illetve a klímaváltozás Nagy-Britannia borászatára? (21. oldal)
Foglyok a felvonóban
Lifthelyzet az elvileg teljesen akadálymentes négyes metró vonalán (21. oldal)
Kulcskeresők
Az autizmussal élő gyerekek forradalmi terápiájára nem jár állami támogatás (22–23. oldal)
Beépített ócskaság
Tervezett elavulás, avagy az aksik és a márkahűség esete a hiszékenységgel (23. oldal)
Döcögő kerékpár
Változatos, mégis örök összeomlás-teóriák: így „pusztul el” a Nyugat (24–25. oldal)
Ami a kenyérnél is fontosabb
A világ legnagyobb menekültvárosában alig látni hajléktalanokat, várják a válság végét, és az élelmiszer-ellátás is zavartalan (24–25. oldal)
Mezítlábas genetika
A szovjet tudós, akinek őrült növénynemesítési kísérletei milliók éhhalálához vezettek (26. oldal)
Nemszeretem függetlenség
Huszonöt éve született meg az ország, de a demokratikus és független Szlovákia létrejöttét érdemesebb lenne 1998-tól számítani (27. oldal)
A költő, aki hexametert lépett
A babitsi életmű megítéléséről, a kritikai kiadás jelenlegi helyzetéről beszélgettünk Sipos Lajossal, a Babits-program vezetőjével (28. oldal)
Jolika örök
Tanulságos és helyenként erősen fogalmazó könyvet írt Ungváry Krisztián a rendszerváltás után elmaradó számonkérésről (29. oldal)
Virágot Jane-nek
Budapest skót hőse – Nyugtatta zokogó tanítványait, mondván, ne aggódjanak, ebédre visszajön (32. oldal)
Szerető Szabolcs Tisza Istvánról és Károlyi Mihályról. Gazda Albert a csárdákról. Hegyi Zoltán, Benedek Szabolcs, Dominka Ede Harald és Győrffy Ákos tárcái.
