Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
Ezt az időpontot meg kell jegyezni: 2012. február 23-a késő este, a második közszolgálati csatorna, a ZDF. A férfi, aki a legfontosabb szórakoztató műsor vezetésére készül, azzal a személlyel találkozott, aki döntő szerepet játszott a leendő szövetségi elnök kijelölésében és másnap a születésnapját ünnepelte. (Mivel a vietnami háború idején talált gyerek, a pontos időpontot senki sem tudja.) Markus Lanz beszélget Philipp Röslerrel. Közösen bemutatnak egy olyan show-műsort, amely a német zsurnalizmus „legmélyebb mélypontját” és a politikai igazságkeresés Mariana-árkát jelenti. Egy példás színjáték, ahol Rösler alakítja Parsifalt, aki végre megtalálta a Szent Grált, a bohócruhát a kengyeltartó moderátor Lanz öltötte magára. Rösler Grálja, hogy kitartott Joachim Gauck szövetségi elnökjelöltsége mellett. Az elmúlt hónapokban egyetlenegy tartalmi kérdésben sem képviselt megingathatatlan álláspontot az FDP, most eljött az ő pillanatuk. Csak azért, mert a kancellár nem kívánja elnöknek Gauckot, az FDP-nek azért is támogatnia kell. Csak így reménykedhetnek abban, hogy ismét átléphetik az ötszázalékos bejutási küszöböt. S még a „közlekedési lámpa koalíció” lehetőségét is meglobogtatta, szükség esetén még az SPD, Zöldek és az FDP koalícióját is elképzelhetőnek találnák.
Ez az igazi tragédia, a megszokott politikai játszma a legtisztább formában, erőpróba a kormány és az ellenzék között és a koalíción belül, a liberálisok feltámadási trükkje. A legmagasabb közjogi méltóság jelöltjei – Klaus Töpfer, Klaus von Dohnanyi, vagy éppen Gauck – a pártok számára csak revüszámok, amelyekben folyamatosan váltogatták a frontokat. Ez lett volna az igazi témája egy beszélgetőműsornak. De Markus Lanznál az egész csak szánalmas bábszínházzá alakult. Mert nála a hatalmi kalkuláció megjátszott viccé válik. S olyan édesen beszél „az Angeláról” és „a Philippről”, hogy néhányan már ettől rosszul lettek. „Most őszintén – mondja Markus –, az Angelát mégis átverte.”
Mindenkit átvernek, aki ezen az estén ezt az adást nézte. Mert itt egy olyan hőstörténetet mesélnek el, amelyben egyetlen szó sem igaz. A háttér és a cselekedetek mozgatói itt az ellentétükbe fordulnak. Hogy az olyannyira elvhű FDP Gauckot már két éve is jelölhette volna szövetségi elnöknek, de akkor Christian Wulffot támogatta, Lanz csak fél óra múlva és mellékesen említi. A műsor közben bejátszottak számos vidám videót, amelyek azt voltak hivatottak jelezni, hogy Philipp Rösler nemcsak liberális hős, hanem egy tehetséges vicces fiú. Elmeséli például a kurjongató sörsátoros tömegnek, hogy „az Angela” időközben 300 euróért megvehető Barbie babaként megvásárolható. A baba megéri, csak a negyven nadrágkosztüm lenne drága. Ilyen humorért már a mainzi karneválon is kifütyülték volna, mégis a késő esti programban kolosszálisnak számít. Már csak Lanz gesztusait és mimikáját kell elképzelni, párosítva saját rossz vicceivel, és kész a családi szórakoztatásként álcázott propaganda. Hogyan lehetne őt elkapni, azaz korrumpálni? – szerette volna Lanz Röslertől megtudni. A KGB-ügynökök úgy hitték, minden embernek van legalább egy gyengesége, pénz, hiúság vagy szex. Ha ilyesmit a gazdasági miniszterről szeretnének megtudni, mondja Rösler, akkor a medvecukorka. Az FDP elnöke ismét viccel. Majd bejátszák Rösler ama mondatát, miszerint el lehet veszíteni egy tisztséget, választásokat, de a meggyőződést soha. A műsor végén kétféle medvecukorral kínálták. Az elnökválasztást követően Philipp ismét eljönne Markushoz medvecukrot enni. Komolyan.
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
