Még nem lőnek a riporterre, de a sajtó már nem szabad + Képriport

Vad dolgokról beszélt Mesterházy Attila a Szabad Sajtó Díj átadásán, azt megpróbáljuk visszaadni. De Horváth Csaba mosolyát nem.

Ha lett volna valami alapja a tavalyi, médiatörvény köré és nemzetközi méretűvé habosított hisztinek, akkor legalább fél mondat igaz lenne a fenti szövegrészből, de hát egy sem az. A szocialista párthoz kötődő Szabad Sajtó Díjakat ezúttal is úgy adták át, ahogy eddig, és ahogy általában a díjakat szokták: pezsgős pincér az ajtóban, elegáns vendégek, vicceskedő beszédek, laudáció, kapcsolatépítésnek is nevezhető smúzolás. Úgyhogy legkésőbb mostanra sokak orrát megcsapta az a hónaljszag, amit az üres címlapos sajtótermékek lóbálásával rendeztek, a Milla furán (khm) megválasztott alternatív diktátora is azt mondja, hogy ő bebizonyította, hogy van sajtószabadság. Nem is csoda, hogy új téma után néztek.

Na de vissza a média világába, tud még e téren „gyűlölködni jobboldali heccsajtó”: a Szabad Sajtó Díj átadása olyan aktusa a magyar közéletnek, ahol évről évre kiderül, hogy objektív tájékoztatásra idehaza csak a baloldali orgánumok képesek. De ha végignéztünk kedd délután a Kogart Galériában parolázókon, akkor eszünkbe ötlött, hogy ment ez fordítva is: tudniillik a baloldali informális is mindig az objektív médiumoknak ment. Mert hát láthattuk itt Szigeti Péter egykori OVB-elnököt, Fiala Jánost, Vince Mátyást, Ágh Attilát, Arató Andrást (bréking-gyanús, hogy ezekben a viharos napokban még csak különdíjat sem kapott), Tamás Pált vagy Bodor Pált.

No de mint jeleztem, beszéd is volt, igaz, teljesen mindegy, mit mondott Mesterházy Attila, a pártelnök legerősebb mondata sem ért fel azzal, ahogy Horváth Csaba dicsérően rámosolygott az egyik díjazottra. Hát mit mondjak, objektív volt. Nézzük is inkább a prezidenciális kontentet, avagy kontentot. Mesterházy mindjárt azzal kezdett, hogy csak két és fél jelenhetne meg a 48-as 12 pontból, a többi elveszne a médiamunkások útveszejtőjében. Majd leszögezte, hogy a szabad sajtó, az olyan, hogy objektív, viszont később arról beszélt, hogy ma Magyarországon nem szabad a sajtó. „Ugyan riportereket még nem üldöznek, sőt nem is lőnek le” – mondta, jutalma egy kedves öreguras heherészés volt a hátam mögül. Viszont bevallom, egész mással voltam elfoglalva: azon gondolkodtam, hogy egy mellettem lengetett GDF Suezes vászonszatyornak milyen jelentősége van egy ilyen rendezvényen. Na de ez már megint heccsajtós gyűlölködés.