„Schmitt Pált a szabad sajtó buktatta meg. Nem szabadultunk volna meg tőle, ha csak Obersovszky Péter-szerű pornószínészek maradtak volna a médiában, vagy ha mindannyian elfogadjuk Orbán beteges értelmezését a köztársasági elnök sérthetetlenségéről. A győzelem igazolja az eredeti médiatörvény elleni hazai és nemzetközi támadásokat: szabad, tiszteletlen, tabukat nem ismerő újságírás nélkül nincs demokrácia és nincs számonkérés. Schmittet az igazság és az abból következő közfelháborodás vette le a tábláról. ”
TWÁ is eljutott arra a szintre, mint az általa szolidan lekorholt Alternatív Köztársasági Elnök Úr: Magyarországon nem szűnt meg a szólásszabadság. Kellett nekik egy kis idő, de legyünk elnézőek: elvégre az Ügy mellett alig van idejük önkritikára. Na de a közmédia lepornózása kapcsán azért én óvatos lennék a nemzet W-je helyében, dacára, hogy az Obersovszky–Schmitt-interjú valóban nem volt egy pannon Frost/Nixon. Ugyanis W-nek is volt például közszolgálati rajzfilmsorozata, amely meglepően klappolt az akkori kormány retorikájával.
Aztán jött a blogger MDF-es korszaka: ha kellett, csiklandósan alákérdezett Herényi Károlynak, aztán Dávid „Elnök asszony” Ibolya kapcsán jegyezte meg, hogy „mégiscsak valakinek az anyjáról és feleségéről volna szó, érdemes lenne disztingválni”. Persze ha közelít a Fenevad, szájában a médiatörvénnyel, akkor imigyen szóla: „Magyarországon kialakult, és ma még éppen jelentős hadállásokkal bír az a fajta megmondás, amely nem írja körül a tolvajt, sem a kurvát, még akkor se, ha az mondjuk kormánybiztos.”
Hát nem olyan ez, mint amikor valóságshow-k főszereplőiről kerülnek elő pornófelvételek?
