A Mancs cikkírójának most éppen az a baja, hogy az egyház rácsot vont a Bazilika köré. Tény, hogy nem szép, viszont ennek oka sem éppen vacsoraasztal melletti téma. Rögtön vissza is utalja jó száz évvel Magyarországot a múltba, mer’ milyen dolog már, hogy az ember elmegy este szétcsapni magát, és nem szarhat oda, ahová éppen neki tetszik. Ez a bibi: a környék bizonyos mulatozós vendégeinek és másoknak sem mi sem természetesebb, minthogy ott végzik a dolgukat, ahol éppen rájuk jön.
Jó esetben a szobatisztaság legkésőbb hatéves korig kialakul, úgy tűnik, a cikk szerzőjét ez nem zavarja. Ám az annál inkább, hogy a „csuhások” veszik a bátorságot s próbálják megőrizni a „hely” méltóságát. Persze az egész cikk semmi másról nem szól, csak az egyház utálatáról, s lám, olyannyira nincs itt diktatúra, hogy még ezt is lehet.
A kolléga szerint mások ablaka alá szarni egyenlő az életkedvnek nevezett érzülettel, s ha a minden aljas közösségi norma alól felszabadított egyén nem üríthet szabadon, akkor bizony sérülnek az egyéni szabadságjogok. E ponton csíphető nyakon a múltba révedéssel keresztezett rendpártiság, meghintve egy kis fundamentalizmussal.
Ja, kár ebbe belekeverni a „fogyasztó” turistákat, hiszen nagy valószínűség szerint nem azért jönnek ebbe a kis hazába, hogy akár szakrális, akár „világi” tereinket összeszarják. Ha meg igen, akkor tényleg jobb, ha azt a pár sört – ami miatt annyira aggódik a kolléga – otthon isszák meg.
A tisztelt kollégának inkább azok között kellene kaparnia, akik az Erzsébet teret is húgyszagúvá változtatták a „nekem mindent lehet” elmélet jegyében. Itt egy tök egyszerű elvről van szó még az individualizmus korában is: más ablaka alá piszkítani nem szép dolog, még a liberalizmus jegyében sem.
Amúgy tényleg eltelt száz év, többek között ennek is köszönhető, hogy a kollégának nem kell minden reggel az ablaka alatt szorgoskodnia. Van egy rossz hírem: ezek a gonosz közösségi normák tartják tisztán többek között a Mancs portáját is.

Megrázó képek kerültek elő az M5-ös autópályán történt brutális balesetről