– 2001 óta díjazza a világi sajtó munkatársait a katolikus egyház, így a Szalézi-sajtóösztöndíj tizenkettedik kitüntetettje lettél. Számodra mit jelent ez a cím?
– Pontosan azt jelenti, ami: egy ösztönzés arra, hogy még színvonalasabban, még korszerűbben és még fáradhatatlanabbul tevékenykedjek a világi sajtóban ugyanazért, amiért az egyház pásztorai a templomokban és a közösségekben tesznek. Persze hordoz magában olyasféle üzenetet is, hogy a katolikus egyház vezetése vagy a meghosszabbított „fülek” figyelemmel kísérik a tevékenységemet, és ha nem is vagyok megbizonyosodva arról, hogy a korábbi kiérdemesültek között nekem is méltán van helyem, azért nyilván eltölt valamiféle örömmel, hogy utat talál a püspöki kar felé a munkám.
– Katolikus, hívő ember vagy. Mi a hitvallásod, mik az alappilléreid a munkádban és az életben?
– Igen nehéz kérdés, és szerintem mint sok más ember, én is nehezen beszélek nyíltan a hitemről közvetlen módon. A cikkíráson keresztül tenni ugyanezt valahogy sokkal egyszerűbb. Talán azért, mert sokakhoz hasonlóan én is tartok attól, hogy ha a hitről megnyilatkozom, magasabbra állítják a mércét velem szemben, és ezzel esendő emberként azért nem könnyű szembenézni. Krisztinavárosban, ahol élek, ötéves korom óta rendszeresen ministrálok, a rendszerváltozás óta cserkészkedem ugyanott, részt veszek a plébániai életben, és akár a helyi újságba is írok, ha megkérnek rá. A katolikus látásmódot szüleimtől örököltem, az az évek alatt formálódott bennem tudatos életvitellé. Bár a hit belső tartalma helyett inkább a konkrét cselekvéseket mutatom fel, de azért nem riadok meg attól sem, ha például megkérdezik egy nagyböjt idejére szervezett ünnepen, összejövetelen, miért nem iszom alkoholt A cikkíráson kívül egyébként a zeneszerzés is olyan „hobbim”, ami segít még a hitvallásban; bő két esztendeje megjelent a Máriával, Jézushoz című egyházi kóruskiadvány, amelyben az én szerzeményeim is hozzáférhetők.
– Mennyire és miért tartod fontosnak, hogy a világi sajtóban, vagyis a munkahelyeden felkarold az egyházi témákat?
– Nagyon, és ez szoros összefüggésben van a „miért”-tel. Korán észleltem, hogy alig van olyan tartalmú, hangvételű egyházi témájú cikk, amit végig bírnék olvasni. Lehet, hogy a túlságosan kritikus hozzáállásom miatt van ez, de nem elégedtem meg a kritizálással, már láttam is a feladatot: betörni a „piaci résbe”, olvasható cikkeket írni egyházi, vallási, lelki témákban, olyan területről, amit jelenleg még mindig távolságtartással kezelnek az olvasók. A feladat folyamatos: lecsapni azokra a dolgokra, amik sokakhoz eljutnak, épp azért, mert érintik a világ aktuális híreit. A munkahelyemen már „csak” annyi a feladat, hogy a feletteseket meggyőzzék a kezük alá kerülő írások; ami szöveget összeraktam, annak érdemes nagyobb ablakot nyitni az MNO-n. Részsikereim voltak már. Az persze természetes, hogy nem lehet mindig, minden egyházi hírnek a frontvonalon szerepelnie egy közéleti, politikai portálon.