Hovanyecz László Gyöngyösön született 1940. május 23-án. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán kezdte meg tanulmányait, 1967-ben diplomázott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1969–70-ben egy évet Franciaországban töltött ösztöndíjjal. 1970-ben doktorált történelemből. 1974-ben kezdett tanítani Budapesten, 1980-ig egyetemi tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott, azután pályát váltva újságíró lett. 1980-tól 1985-ig a Társadalmi Szemle rovatvezetője, majd 1983-tól 1988-ig a Mozgó Világ főszerkesztő-helyettese volt, 1985-től 1989-ig a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, 1990-től a lap főmunkatársa. Nyugdíjasként a Tekintet folyóiratot szerkesztette.
2006-tól 2010-ig az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületének tagja volt. A napilap nekrológja úgy emlékezett Hovanyecz Lászlóra, mint aki minden újságírói műfajban maradandót alkotott. Írt riportot, megszámlálhatatlan interjút készített, „s bár 2005-ben nyugdíjba ment, nem tűnt el végleg a lap hasábjairól” – írták. Több könyve is megjelent, köztük a Csányi Vilmos: A zseblámpás ember; E-világi beszélgetések; Értékteremtők; Eger két írócsillaga: Bródy Sándor és Gárdonyi Géza. 2004-ben Akadémiai Újságírói Díjjal tüntették ki.
