Így torzít az amerikai média

Már hosszabb ideje torz képet fest Oroszországról az amerikai média. A szocsi téli olimpia vagy az ukrán válság kapcsán sokszor a szakmaiságot is nélkülözik.

Az Oroszország-szakértő hangsúlyozta, hogy a jelenség még olyan tekintélyes napilapokban is tetten érhető, mint a The New York Times vagy a The Washington Post.

Rámutatott, hogy a hírbeszámolókból, szerkesztőségi cikkekből és kommentárokból gyakran hiányoznak a lényeges tények, és nem ismertetik a megfelelő összefüggéseket. Cohen szerint komoly mulasztás az is, hogy a lapok nem tesznek világos különbséget a beszámoló és az elemzés műfaja között. Annak a kívánalomnak sem felelnek meg, hogy a főbb fejleményekkel kapcsolatban legalább két ellentétes politikai vagy „szakmai” álláspontot ismertessenek, véleményrovatukban két szemben álló nézetet tegyenek közzé.

Mindennek pedig az az eredménye, hogy az Oroszországgal kapcsolatos amerikai tömegtájékoztatás napjainkban kevésbé objektív, kevésbé kiegyensúlyozott, konformistább és nem kevésbé ideológiától átfűtött, mint a hidegháború idején a Szovjetunióról közölt híradások.

Ennek a romlásnak a gyökerei az 1990-es évek elejére nyúlnak vissza, amikor a Szovjetunió bukása után az amerikai média magáévá tette a washingtoni kormány felfogását arról, hogy minden, amit Borisz Jelcin orosz elnök tesz, a „kommunizmusból a demokráciába való átmenet” része, és így Amerika jól felfogott érdeke. Legyen szó a tízmilliók életét megkeserítő gazdasági „sokkterápiától”, az oligarchák rablásától kezdve, a Vlagyimir Putyin hatalmát is megalapozó, a demokratizálódásra csapást mérő „elnöki” alkotmány bevezetésén át az észak-kaukázusi terrorizmust erősítő brutális csecsenföldi háborúig. S bár az egykori orosz államfő támogatottsága már 1999-ben néhány százalékra csökkent, az Egyesült Államok legtöbb újságírója még ma is azt a benyomást igyekszik erősíteni, hogy Jelcin ideális orosz vezető volt.

A 2000-es évektől kezdve az amerikai média áttért egy új, de szintén az amerikai kormánypolitikával összhangban levő megközelítésre: a tények mellőzése árán is Vlagyimir Putyin kérlelhetetlen démonizálására helyezték a hangsúlyt.

Az amerikai szakértő szerint Oroszország ma komoly problémákkal küzd, és a Kreml politikájában számos ellenszenves elemet találni. A fősodratú amerikai média tálalásában ezek okozója egyedül Putyin, és a gondokhoz semmi köze Jelcinnek vagy az Egyesült Államok több mint két évtizede tartó provokatív politikájának. Cohen rámutatott: Putyin zabolátlan ostorozása a centrista és liberális médiára, köztük a CNN és az MSNBC hírtelevízióra is jellemző.

Nem véletlen tehát, hogy az amerikai sajtó buzgón várja az orosz államfő bukását. Cohen kitért a The New Republic című liberális magazin kolumnistájának, Julia Ioffe-nak február elején megjelent Putyin-ellenes cikkére, amely azt ecseteli, miként zúzta szét az ellenzéket az orosz államfő úgy, hogy közben egy széthulló országon kívül mást nemigen tud felmutatni. Cohen szerint ez a „moszkvai ismerősökkel” folytatott beszélgetések alapján született és semmilyen dokumentummal nem alátámasztott írás a szakmaiság szempontjából inkább egy orosz bulvárlapba való.

Az ehhez hasonló „ártalmas tudósítások” az utóbbi hetekben elsősorban a szocsi olimpiára és a mélyülő ukrajnai válságra fókuszáltak. A téli ötkarikás játékok nyitónapján a The New York Times a Putyin-ellenesség jegyében három cikket és egy szerkesztőségi vezércikket jelentetett meg, amelyekben a tények alig nyomtak valamit a latban.

Az amerikai média attól volt hangos, hogy Putyin rekordösszeget, 51 milliárd dollárt „pazarolt” a sporteseményre, miközben csak helyenként esett szó arról, hogy ebből 44 milliárdot áldoztak az egész régió fejlesztésére. Az amerikai médiában az olimpiát megelőzően közölt beszámolók még ennél is rosszabbak voltak, a rendezvényt fenyegető terrorveszélyről igyekeztek minél több bőrt lehúzni. Az amerikai sajtó gyakorlatilag a terroristák győzelmét jósolta, bemocskolva Putyin „játékait” és elrettentve sok külföldi nézőt az esemény felkeresésétől.

A szocsi olimpia ugyan hamarosan véget ér, de az ukrajnai válsághelyzet nem. Az egyetemi tanár szerint a Nyugat és a Kelet között új hidegháború bontakozhat ki, méghozzá az orosz civilizáció bölcsőjében. Instabilitással és forró háborúval fenyegető folyamatos szembenállás alakulhat ki, de ezt figyelmen kívül hagyják az erősen szelektív, pártos, gyújtó hangú amerikai sajtójelentések.

Ezek a cikkek az Európai Unió partnerségi javaslatát jóindulatúan a demokrácia, a fellendülés és az Oroszországtól való megszabadulás esélyeként festik le Ukrajna számára, aminek úgymond útját állja az „erőszakos” Putyin kijevi „haverjaival”. Arról azonban szinte soha sem tesznek említést – hangsúlyozta Cohen –, hogy az uniós ajánlat olyan „biztonságpolitikai” rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek Kijevet nyilvánvalóan a NATO-nak rendelnék alá. Az pedig, hogy az Obama-kormányzat valójában mit is akar Ukrajnában, nem kérdés azóta, hogy nemrég kiszivárgott Victoria Nuland európai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár-helyettes és Geoffrey Pyatt kijevi amerikai nagykövet telefonbeszélgetése. Kiderült, hogy Washington Viktor Janukovics demokratikusan megválasztott ukrán elnök elűzésével vagy semlegesítésével egy új, oroszellenes ukrán kormány létrehozásában, vagyis egy puccsban érdekelt – írta az Oroszország-szakértő.