– Miért döntöttek úgy, hogy két sikeres felnőtt sorozat után a Fölszállott a pávát gyermekek részére hirdetik meg?
– Szükség volt újításra a nézhetőség szempontjából, és kínálkozott az alkalom, hogy most egy másik előadói célcsoport kerüljön fókuszba. Ugyanakkor feltétlenül indokolta az is, hogy Magyarországon igencsak színvonalas a népművészeti gyermekmozgalom, amelyben sok évtized munkája is benne van, így nem kellett lasszóval fogni a tehetségeket. Meg is érdemli ez a mozgalom, hogy ország-világ lássa az értékeit. Továbbá ha gyerekek táncolnak, zenélnek, a tévé képernyője előtt ülő gyerekek másképpen tudnak velük azonosulni. Az ő szemükben a felnőtt úgyis mindent tud, de amikor az önmagához korban közeli gyereket látja, sokakban megfogalmazódik a gondolat: ezt akár én is csinálhatnám. Van egy bérletünk, a Figurás itt a Hagyományok Házában, amely gyerekeknek szól, és a színpadon is gyerekek az előadók. Sokszor csípünk el az előbb is említetthez hasonló mondatokat előadás után a ruhatárban.
– Sokan jelentkeztek a műsorra?
– Kilenc területi válogatón rengeteg jelentkezőt hallgattunk meg. Nagyon sokfelől érkeztek a gyerekek: Moldvától Rábaközig, Csallóköztől Vajdaságig. A képernyőre kerülő 48 produkció négyszáz körüli fellépőt jelent.
– A gyerekekre fokozott nyomás nehezedik a verseny alatt, hiszen közben az iskolában is teljesíteniük kell. Nemrég futott a sikeres Virtuózok, hasonló korosztállyal. Mik a tapasztalataik?
– Személy szerint is felelősséget érzek ez iránt. Ami most történik, hatással lesz a részt vevő gyerekek jövőbeni életére, ezért jómagam kezdettől azt képviseltem, hogy ha már a műsor sajátosságaiból fakadóan egyáltalán versenyeztetjük a gyerekeket, akkor azt a személyiségük maximális tiszteletben tartásával tegyük, és a végeredmény egy gyerekekre hangolt műsor legyen. Értem ezalatt azt, hogyan zajlik az értékelés, milyen visszacsatolást kapnak a versenyzők, vagy hogyan állnak a gyerekek mellett a szüleik, tanáraik, a tévés felkészítő mesterek a felkészülési időben. Fontos, hogy ne legyenek túlzott elvárások, senki ne hajszolja bele a gyerekeket olyasmibe, amire még nem készek, sem fizikailag, sem érzelmileg. Ha csak egy gyerek is az esetleges vélt vagy valós kudarcok miatt elveszíti a kedvét a további táncolástól, énekléstől, zenéléstől, az a mi felelősségünk lenne, és szeretném, ha ez nem történne meg. Aki a képernyőre kerül, függetlenül attól, milyen eredményt ér el, mind nagyszerű teljesítményt és tehetséget tudhat magáénak.