A kertévék kiölték a magyarokból a sport szeretetét

Nem mi állítjuk ezt, hanem a szakemberek. Ahogy azt is, hogy az M4 alapjaiban forgathatja fel a piacot.

Visszakanyarodva az „elátkozott” 2000-es évek elejére, Szabó Gábor, az Eurosport vezető kommentátora és Máté Pál, a Sport TV főszerkesztője csatlakozott Héder véleményéhez, sőt hozzátették: talán az sem lett volna ördögtől való, ha a médiatörvényben szabályozták volna, hogy a sport is jusson műsoridőhöz a kereskedelmi tévék híradójában. „Az RTL és a TV2 egymást utánozva radírozta le a sportot a képernyőről, leszámítva persze azokat a ritka kivételeket, amikor egy-egy közvetítéssel garantáltan nagy pénzt lehetett szakítani” – fejtegette Faragó András. Szabó Gábor annyiban azért a kereskedelmi csatornák védelmére kelt, hogy mivel jogszabály nem írta elő a sportadások arányát, a két médium csupán élt a szabad választás lehetőségével, ők pedig a garantáltan több bevételt hozó, szórakoztató műsorokat választották. „Az a helyzet, hogy ha a Tesco árulhatna legálisan kábítószert a polcain, biztosan árulna is, hiszen abból van a nagy profit” – így az Eurosport kommentátora. (Bár legális értékesítési csatornákon keresztül valószínűleg jóval kisebb nyereséget lehetne a drogon is realizálni, mint a feketepiacon – a szerk.)

Máté Pál a probléma megoldására javaslattal is előállt. Szerinte oda kellene menni az Éjjel-Nappal Budapest írójához, és meg kellene kérni, hogy a következő részben legyen egy olyan jelenet is, amikor egy fiatal beáll a sorba, hogy jegyet vegyen valamilyen sporteseményre. Így talán ők is hozzájárulnának valamennyivel a sport népszerűsítéséhez, komolyabb műsorváltoztatás nélkül is. Összehasonlításként megjegyezte: a külföldi kereskedelmi tévék nem vették ki híradójukból a sportot.

Faragó hangsúlyozta: a kereskedelmi adóknak nem kell attól rettegniük, hogy ha mondjuk nem ők adják le a Harry Potter-filmeket, hanem a versenytárs, akkor elpártol tőlük a törzsközönség. Egy sportadó lába alól viszont akár ki is húzhatja a talajt, ha egy régóta általa sugárzott focibajnokság – mely a csatorna „brandjévé” vált – átkerül egy másik adóra. Így járt az RTL sportadója, a Sportklub is, mely indulása, 2006 után olasz és francia bajnokikat, autósportot, sőt Copa Américát is sugárzott. A foci lassan eltűnt, a fehérvári hokisok EBEL-meccseit – ez maradt „brandnek” – sokáig csak náluk lehetett nézni. Egészen tavaly decemberig. Miután kiderült, hogy ezeknek a közvetítéseknek is vége, a csatorna becsukta a boltot. Úgy tűnik, az M4 jobb pénzügyi ajánlattal rukkolhatott elő, így a Fehérvár AV 19 összecsapásai ide kerültek át.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy a konferencián felszólalók csaknem mindegyike – leszámítva az M4-es Héder Barnát, aki immár köztévés –, noha tele szájjal „kertévézte” az RTL-t és TV2-t, maga is a kereskedelmi tévés piacból szeletet hasító televíziónál dolgozik. Csatornájuk ugyanúgy saját hatáskörben és saját jól felfogott üzleti érdekeit (tehát elsősorban nem „a sport szeretetét” vagy népegészségügyi szempontokat) szem előtt tartva dönt arról, hogy milyen tematikával jelentkezik, mint az RTL vagy a TV2 saját műsorai esetében. Nem kérik ki az emberek véleményét arról, hogy mit szeretnének nézni, annyi a különbség, hogy a két „nagy” az általános szórakoztató műsorokból kíván megélni, míg a sportosok az általuk közvetített világeseményekből, bajnokságokból – magyarán mondva más a célcsoport. A legvégső cél mindenesetre ugyanaz: minél nagyobb profitra szert tenni a kábelszolgáltatóktól és a reklámokból bejövő összegekből. Nem mellesleg: a SportTV adói és a Digi Sport komolyan elkezdhetne aggódni, ha a két emlegetett csatorna váltana, és újra elkezdené felvásárolgatni a nagyobb magyar érdekeltségű sportesemények vagy népszerű világversenyek közvetítési jogát.

Meglehetősen hiteltelen lett volna a konferencia, ha nem esett volna szó az állami sporttévé előretöréséről. Szabó Tünde államtitkár korábban beszédében még dicsőítette, a hazai sportélet népszerűsítésének letéteményeseként emlegette a csatornát, de a Máté–Faragó–Szabó triumvirátus – lévén szó versenytársról – már más hangot ütött meg. A Digi Sport munkatársa úgy véli, teljesen átalakította a műsorstruktúrát az M4 felbukkanása, hiszen az adó nemcsak a népszerűbb sportágak – kézilabda, futball, vízilabda, jégkorong – válogatott vb-, Eb-meccseit sugározza, de többek között övé a magas nézettségű hazai futballbajnokság és a kupa is. Mindezt a végtelen mélységű állami zsebből finanszírozzák, melynek méretével azért valljuk be, nem könnyű versenyezni. Látványos előretörésük biztosan újraszabja majd a tévés sportpiac tortaszeleteit. Máté szerint ugyanakkor ott van a Sky tévé, mely Nagy-Britanniában és Németországban is tucatnyi csatornát – köztük sport adókat – működtet gond nélkül, és meg tudja azokat tölteni tartalommal. „Arrafelé nem úgy gondolkoznak a sportági szövetségek fejei, hogy akkor tudják kicsábítani a stadionokba a szurkolókat, ha kevesebb meccset ad a tévé. Másban keresik a távolmaradás okát” – szúrt oda végül a labdarúgó-szövetségnek a Sport TV főszerkesztője.

És ha már a szövetségek. Tartottak egy másik kerekasztalt is a MOM-ban, melyet a kézilabda-, vízilabda-, jégkorong- és kajak-kenu szövetség prominensei ültek körbe. Kovács Zoltán, a hokisok és Nemcsik Balázs, a pólósok főtitkára is örömmel konstatálta, hogy a Digi és a Sport TV közvetítéseit felváltja az M4, bár előbbi adókkal is teljesen meg voltak elégedve. Kovács picit több pénzt remélt az új szerződésből, de azért így sincs elkeseredve. Schmidt Gábor, a kajakosok főtitkára az M4 mellett az Eurosportnak is hálás, hiszen ők a világkupa futamait is leadják. Náluk ez életbe vágó, hiszen ebben a sportágban nincs minden hétvégén bajnoki forduló, így kevesebb tévés pénz áll a házhoz. Ballai Attila, a kéziszövetség kommunikációs vezetője elárulta: a szövetség 2015–16-ban 110 milliót kap a tévés jogdíjak után, ennyit oszthat szét a csapatok között. Ehhez jön még a 3 milliárd a Szerencsejáték Zrt-től. Ezt az MKSZ azért kapja, mert meggyőzte a csapatokat, hogy ne egyenként értékesítsék marketing és reklámjogaikat, hanem együttesen, mert így az többet ér. A szövetség Ballai szavai szerint az üzlet nyélbeütését egyfajta reklámügynökségként segítette.

Nemcsik és Kovács rögzítette: a szövetségek nem a tévés pénzekből tartják fenn magukat vagy a bajnokságokat, anélkül is életben maradnának a szponzoroknak hála. Véleményük szerint a televíziónak inkább a népszerűsítésben, az utánpótlás toborzásában van elvitathatatlan szerepe. Schmidt Gábor jelezte: egyértelműen kimutatható, hogy egy-egy sikeres hazai rendezésű világverseny után több gyerek jelentkezik kajakozni. Ugyanerről számolt be az uszodából Nemcsik Balázs is. Ballai Attila az 1995-ös női kézilabda-világbajnokságot idézte fel. Az ezüstérem megszerzése előtt a játékosok simán végig tudtak úgy menni az utcán, hogy hozzájuk sem szólt senki. A vb meccseit azonban rengetegen követték a tévében, és miután majdnem világbajnok lett Magyarország, a játékosok ismertsége a médiának hála az egekbe szökött. Onnantól nem tudtak úgy elmenni egy étterembe, hogy ne hívták volna meg őket mindenre.

A jelentősebb hazai látványsportágak közül a kosárlabdát leszámítva csak a labdarúgás maradt ki a fenti sorból. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) gazdasági igazgatója, Gudra Tamás előadásában kitért rá: 2011-ig a szövetség saját hatáskörben állapodott meg a közvetítések díjáról a tévétársaságokkal. Amikor mondjuk a portugálokat vagy a hollandokat kaptuk ellenfélnek, a szövetségi kapitány a fejét fogta, Gudra ellenben örömtáncot lejtett a várható tévés bevételek miatt. 2011-ben az UEFA átvette az Eb-, vb-selejtezős közvetítési jogok értékesítését, amivel mi jobban járunk, mivel az európai szövetség a kontinens összes válogatottjának jogdíját egyszerre dobja piacra (a hazai kézis csapatok példája), ami így csomagban többet ér, mint külön-külön. A hazai bajnoki meccsek közvetítése már más tészta.

Mint arról korábban döntés született, az MTVA őrületesnek tűnő összeget, 2012 óta idényenként 3,54 milliárd forintot fizet ki a labdarúgó-szövetségnek (MLSZ), melyből az 3 milliárdot oszt szét a csapatok között. A mesés tétel aprópénz a nyugat-európai jogdíjakhoz képest. A német szövetség például idényenként mintegy 200 milliárd forintnyi eurót akaszt le a közvetítésekért a Skytól, a spanyolok 190 milliárdot kapnak ugyanezért a Telefónica vállalattól. Az olaszoknál is a Sky fizet – leszámítva Berlusconi Mediasetjét, mely a Roma, a Milan és a Napoli meccseit sugározza. A cég közel 98 milliárd forintnak megfelelő eurót utal a szövetségnek. A francia „MLSZ” majdnem 240 milliárdot kasszíroz egy évben a Canal+-tól és a katari beIN-től. A listát elsöprő fölénnyel vezeti a Premier League. Az angol bajnokság meccseiért a Sky és a Bt Sport összesen nagyjából 746 milliárd forintnak megfelelő fontot fizet ki az angol labdarúgó-szövetségnek egy évre, ami több mint 200-szorosa a magyar jogdíjnak. Így már talán kevésbé mellbevágóak a szigetországi klubok által évről évre elköltött átigazolási díjak.

A Nielsen tavalyi felmérése szerint a 112 magyar nyelvű csatornán belüli 12 sportadó összesített közönségaránya 3,4 százalék. A legtöbb sportos tévénéző futballt néz, ezután jönnek a háttér és magazin műsorok, a dobogó alján pedig a technikai sportok állnak. A magyar sportcsatornák első számú hirdetője a kimutatás szerint a magyar kormány, második helyen a Reckitt Benckiser áll, a harmadikon a Richter. Bár az összes hazai adón tavaly sugárzott 6,8 millió reklámszpotból csak 191 ezer volt sport tipológiájú, az összes hirdetőnek (578) érdekes módon a többsége (369) sportos reklámra áldozott. A reklámmegjelenések mértéke sportágakra lebontva így néz ki: 1. foci 2. magazin 3. ökölvívás 4. kézilabda 5. motorsportok 6. kosárlabda 7. amerikai futball. Interneten az élő műsorok közül a szappanoperák és a zenei tehetségkutatók után a sport adásokat preferálják leginkább a nézők.

Végezetül a 2015-ös top sportműsorok nézettségi szempontból: 1. Magyarország–Norvégia Eb-pótselejtező (labdarúgás) 2. Magyarország–Görögország Eb-selejtező (labdarúgás) 3. Magyar Nagydíj (Forma–1) 4. Spanyol Nagydíj (Forma–1) 5. Finnország–Magyarország Eb-selejtező (labdarúgás) 6. Barcelona–Real Madrid spanyol bajnoki mérkőzés (labdarúgás) 7. Újpest–Ferencváros magyar bajnoki mérkőzés (labdarúgás).