Vasárnap este elindult a TV2-n a Showtime Hajdú Péterrel. Ahogy azt kell, komoly médiakampány előzte meg, és a bulvár nyilván tüzelő Hello Kittyként purrogott az új műsornak, hiszen Hajdú személye elég megosztó, olyasmit mindenképpen el lehet vele adni, amit a szakzsargonban leginkább tartalomnak neveznek, a tartalom minőségétől függetlenül. Vagyis ami jó, az nem biztos, hogy eladható tartalom, de ami meg rossz, nem biztos, hogy eladhatatlan.
Hajdú műsora az utóbbiak közé tartozik, kicsit hasonlóan a Showtime miatt véget ért Frizbihez: ép ésszel nézhetetlen, éppen ezért eladható.
A beharangozó bulvárcikkek viszont nem fukarkodtak,
egyenesen az amerikai „late night show”-k nagyágyúihoz hasonlították az új műsort.
Ha látták valaha Stephen Colbert-t vagy Jimmy Kimmelt – David Lettermant már leírni is alig merem –, és ha látták valaha a Frizbiben Hajdú Pétert, akkor az összehasonlítás egy másodpercre sem fordulhatott volna meg a fejükben.
Alapvetés, hogy a „late night show”-kat showmanek vezetik. Az amerikaiakról már volt szó, idehaza viszont showmannek eddig csak két ember volt alkalmas, Friderikusz Sándor és Fábry Sándor, igaz aki általában az egyiket tartja annak, a másikat nem, aki pedig a másikat, az az egyiket nem. Mindenesetre nem túl bőséges felhozatal, de annál nehezebb megugrani őket, és Hajdúnak nemhogy a megugrással, de már az elrugaszkodással is akadtak problémái bőven. Ez azért is különösen kínos, mert a Showtime első adása éppen erről akart szólni:
hogy most Hajdú jön.
A nyitányban rögtön Fábryt próbálta parodizálni, de ahogy Markos György klasszikusában a guggoló vadásznak, nem sikerült neki.
Hajdú Péter erre a szerepre teljesen alkalmatlan. Nincs humora, kizárólag a bulvár szintjén mozog az érdeklődése – na jó, a vasárnapi boltzár eltörlését a cukiság jegyében megbeszélte három kisiskolás gyerekkel a Kismenőkből –, egyetlen intellektuális kérdés feltevésére sem képes, és hagyja, hogy az általa vezetett és producerelt műsorban röhögve tapsolják meg azt a mondatot, hogy