A kölni szilveszteréjszaka után Magyarországon sokakban felmerült a kérdés, hogy a sajtó miért nem számolt be rögtön a tömeges szexuális zaklatásról és lopássorozatról, amelyet a kölni dóm és főpályaudvar előtti téren követtek el csoportokba verődött észak-afrikai és a Közel-Keletről származó férfiak, akik több mint ezren lehettek a téren a 2016. január 1-jére virradó éjszakán.
Több sajtótermék január 2-án már írt a támadássorozatról, bár azt akkor még nem közölték, hogy migrációs háttere volt az elkövetőknek. A mainstream sajtóban 4-én, hétfőn vagy még később jelent meg a teljes történet, miközben a közösségi oldalakon már a hétvégén is megjelentek a szemtanúk és áldozatok vallomásai, többek között erre hivatkozva írt az esetről a helyi lap, a Kölner Stadt-Anzeiger.
A német sajtó Németországban kritikákat kapott azért, ahogy az ügyet kezelte. Hans-Peter Friedrich, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) – Német Keresztényszociális Unió (CSU) frakcióvezető-helyettese egyenesen „hallgatáskartellről” beszélt, vagyis arról, hogy a mainstream média valamiféle közös megegyezéssel el akarta volna hallgatni az esetet.
A német média visszautasította a vádakat, de azért önkritikát is gyakorolt. A közmédia országos csatornája, a ZDF január 5-én elnézést kért, amiért még az országos botrány kirobbanása után is kimaradtak az esti híradóból a kölni események. Oliver Passek, a ZDF felügyelőbizottságának tagja most is azt mondja: hamarabb kellett volna hozniuk vezető hírként a Kölnről szóló tudósítást, és állítja, hogy tanultak ebből a hibából. Többek között ő is azon a véleményen volt, hogy „minden újságot el kell olvasni”, mert a német médiapiac sokszínű, és összességében kiegyensúlyozott.
Így gondolja a szabadúszó rádiós, Jörg Wagner is, aki szerint a média azért reagált lassabban a kölni eseményekre, mert még nagyon benne volt a köztudatban a Germanwings gépének 2015. márciusi lezuhanása, amiről nagy erőkkel tudósított a német sajtó, megjelent több spekuláció és félinformáció is. Közben megnevezték a gépet halálba vezető pilótát, és cikkek jelentek meg a magánéletéről, például felvételek róla és a házáról, információk a barátnőjéről, szüleiről. A német sajtótanácshoz története során sosem érkezett be annyi panasz, mint akkor, ezért a média is átértékelte a helyzetet, és Wagner szerint ez Köln értékelésére is hatással volt; inkább mindenki ellenőrizni akarta az információkat, mielőtt lép valamit.
