Csak Trump-portré jön a NatGeón a szavazás előtt

Putyinnal, Huszeinnel, Escobarral szerepel együtt Trump, a Clinton-részt csak a választás után adják.

Egy rendkívül erős és szuggesztív portrésorozatot indított útjára a National Geograpic (NatGeo). A magyarul Az ember a név mögött (angolul Facing) címen futó kanadai gyártású széria érdekes, a napjaink történelme szempontjából is meghatározónak számító személyek életútját akarja bemutatni, az adott delikvenseket is ismerő, vagy velük valaha kapcsolatban álló interjúalanyok bevonásával.

A koncepció kifejezetten izgalmas, s mind e mellé tűprofin is összerakott, ám már az elején két komoly kérdőjel is felmerült. Hová tűnt Donald Trump és Hillary Clinton? Az egyik főcím szerint ugyanis az első évadban hét személy – a két amerikai elnökjelölt mellett Pablo Escobar drogbáró, Szaddám Huszein iraki diktátor, Vlagyimir Putyin orosz elnök, Suge Knight NFL-játékosból lett balhés rapperproducer és Arnold Schwarzenegger színész, volt kaliforniai kormányzó – portréját kívánták felvázolni, ám a történetesen a Huszein-rész elején felvillantott Trump- és Clinton-adást úgy tűnik, hirtelen eltüntették a kínálatból.

A két politikus epizódja a hivatalos NatGeós, de még az IMDb filmes adatbázisban sem szerepel. Az ember pedig egyből elkezdi gyártani az összeesküvés-elméleteket. Miért radírozták ki őket? Netán az alkotók meggondolták magukat az amerikai elnökválasztás kampányfinise miatt? Vagy maguk az érintettek kérték a csatornát, vegye le a portréikat?

A Trump- és a Clinton-részeket persze nem sikerült teljesen „kitörölni” a kollektív emlékezetből. A NatGeo Ázsia honlapján ugyanis az szerepel, a Trump-adást november 3-án és 4-én – tehát a november 8-i elnökválasztást megelőzve – adják, Clinton azonban nincs műsoron.

Rákérdeztünk az adó magyarországi képviselőinél a felmerült „anomáliákra”. Válaszukban azt írták, „azt, hogy miért került ki egy időre ez a két rész, illetve mely országok milyen epizódokat adnak, sajnos nem tudjuk megmondani”. Ami a magyarországi adásokat illeti, mint írták, Trump portréját nálunk október 30-án, vasárnap este sugározzák majd. A Port.hu elérhető műsormenetrendje szerint az amerikai elnökválasztás előtt így nálunk is csak a republikánus „démon” lesz látható, a Clinton-rész egyelőre nincs terítéken.

Ha ezen túllendülünk, érdemes belemenni az egyes epizódokba. A Huszein-részt nézve valamiért Curtis LeMay, a II. világháborúban a Tokió bombázását is irányító amerikai tábornok híres mondása sejlett elő a ködből: „Úgy hiszem, ha elvesztettük volna a háborút, biztosan bíróság elé kerülök háborús bűncselekmények vádjával. Szerencsére végül mi győztünk.” Az nem kérdés, az iraki diktátor megalomán, narcisztikus őrült volt, aki magát a babilóniai és a korai arab hódítók leszármazottjának képzelte, és aki vegyi fegyvert is bevetett saját lakossága ellen.

Ezt mindenképp hangsúlyosan kell kezelni egy róla szóló életrajzban. Ugyanakkor a történelmet a győztesek írják attitűd mentén haladva arról mindössze néhány mondat szól, hogy még az öbölháborúk előtt 1983-ban maga Donald Rumsfeld – Ronald Reagan elnök közel-keleti különmegbízottjaként – kereste fel Huszeint Bagdadban, hogy az Egyesült Államok támogatásáról biztosítsa Iránnal szemben a két ország 1980 és 1988 között lezajlott háborújában. Ez a kérdéskör azonban részletesebb elemzésre szorulna, igaz, örülhetünk, legalább maga a tény szerepel.

Ami a többi részt illeti, Putyinról az derül ki, hogy jelenleg ő Lucifer földi helytartója, aki az amerikai külkapcsolatok veteránja, Robert Gates szerint „nem fog élve kikerülni az orosz elnöki székből”. A legfrappánsabb visszavágás egyébként épp az orosz elnökhöz köthető. Szó esik ugyanis a keményen Putyin-ellenes, most épp a Trumpba is beleszálló orosz feminista punk zenekar, a Pussy Riot ügyéről, s mikor egy riporter egy interjúban ezzel akarja őt sarokba szorítani, Putyin csak ennyit kérdez vissza:

Lefordítaná kérem a zenekar nevét nekem oroszra?

A tévés újságíró meg csak hebeg-habog. (A teljes Putyin-epizódot ITT lehet megnézni.)

Sajnos a Schwarzenegger-etap korántsem annyira izgalmas, mint a széria talán legjobbja, az Escobarról szóló összeállítás. Utóbbiban sikerült egyensúlyba hozni a két oldalt, s talán a legerősebb mondat is ott hangzik el a drogbáró testőre, „Popeye” Velásquez szájából: „Escobar gyilkos, drogcsempész és terrorista volt, de a barátom is”.

A magyar szinkronban sajnos azonban a külügyminisztérium angol megjelölését, a State Department kifejezést itt is sikerült államtitkárságnak fordítani. (A teljes Escobar-rész ITT érhető el. „Popeye” erős mondata 0,12-től, míg az „államtitkárság” bukkanója pedig itt alább – a szerk.)

Mindezek ellenére, nagyon ajánljuk a sorozatot, mert tényleg a mélyére próbál ásni a kiválasztottak életének, s ez a törekvés egyre ritkább.