Kihúzták a „kormánypárti” újság alól az internetet

A Magyar Szóból egy éjszaka alatt Szabad Magyar Szó lett. A történet még Belgrád bombázásakor kezdődött.

„Az éjszaka leple alatt az oldal átirányításával történt olvasói megtévesztést pedig példátlanul sunyi, minden újságíróhoz, értelmiségihez és a szellem embereihez méltatlan, példátlan és alantas cselekedetnek tekinti, aminek semmi köze nincs a függetlenséghez és a közéletiséghez.”

– írták.

Szerintük az alapítók saját politikai és ideológiai meggyőződésük propagálása céljából lopták el a Magyar Szó szellemi termékét, és azt írják: jogi lépéseket tesznek.

Purger Tibor szerint hiába, mert a tartalmak továbbra is elérhetőek, csak éppen a magyarszo.rs, nem a magyarszo.com oldalon. Ez a domainnév viszont nem a lap tulajdonában van, hanem az övében.

„Engem az új közéleti fórum, a Szabad Magyar Szó elindításához semmilyen más érdek nem fűz, csak a kisebbségi sajtó pluralizmusának jogát és esélyét kívánom támogatni.” – írta lapunknak Purger Tibor, aki leírta azt a kalandos történetet is, amely oda vezetett, hogy nem a Magyar Szó, hanem ő, egy magánszemély volt a tulajdonosa az újság internetcímének.

„A Magyar Szó első honlapját én hoztam létre még 1999 tavaszán, amikor a Szerbiából és Montenegróból álló maradék szövetségi állam ellen (Slobodan Milošević politikája miatt) indított NATO-légitámadások idején Belgrád bevezette a cenzúrát. A washingtoni Brookings Intézet webtechnológiai igazgatójaként dolgoztam, és mivel nem voltam hajlandó cenzúrázott lapot tudósítani, kialakítottam egy minimalista honlapot a Magyar Szónak, amelyre otthonról is érkeztek az így már cenzúrázhatatlan hírek.

Annak idején a vajdasági kollégák a háborúval és nem az online kommunikációval voltak elfoglalva, az akkori vezetésnek eszébe sem jutott a domainregisztráció, és nem is lehetett szerbiai hitelkártyával fizetni. Ezért én regisztráltam a Magyar Szó címtartományait (kivéve a szerbiait), és Milošević bukása után átirányítottam azokat az otthoni szerverekre. Ez tegnapig így is maradt – és közben soha senki nem kérdezte meg, hogy kell-e értük fizetni. De minden korábbi lapvezetéssel sikeresen együtt lehetett működni, mindaddig, amíg a lapot közvetlen pártirányítás alá nem vonták” – írta Purger Tibor.

Elmondása szerint a Magyar Szó új vezetése az elmúlt öt évben azt sem kérdezte meg tőle, hogy a rendszeres vasárnapi külpolitikai jegyzeteiért kér-e tiszteletdíjat, és az idei választásoktól kezdve a szerkesztőség az őt becsmérlő írásokra sem volt hajlandó a válaszát közölni. Sőt az egyik főszerkesztő-helyettes elmondása szerint „egy, a lap által támogatott trollportálon” rágalmazta őt. „Még ezt is eltűrtem, de az újságírás függetlenségének teljes elnyomását már nem lehetett szó nélkül hagyni.”

Purger szerint a vajdasági magyar médiában tapasztalható változásoknak az az oka, hogy

a szigorúan központi vezérlésű pártok nem tűrik az ellenőrizhetetlen médiát, és ha minősített többséget szereznek a parlamentben, akkor a közszolgálati médiától is elvárják, sőt megkövetelik a pártcélok kiszolgálását. Ha egy médiavezető erre nem hajlandó, akkor leváltják, és egy bólogató jánost ültetnek a helyére.

Szerinte sokkal tisztább lenne a kép, ha a hatalmi párt (és mindenki más) saját sajtót tartana fenn, és hagyná, hogy a közmédiát szakmai elvek szerint irányítsák, mint például a BBC-t.

Viszont úgy véli: nem mindig a nagyfőnök az oka a média alárendelésének. A baj szerinte akkor következik be, amikor pártkatonák kerülnek cselekvési helyzetbe.

„Pásztor István két nagy elődje, Csubela Ferenc, majd Kasza József munkáját folytatva erős pártot épített, ebben jelentős érdemei vannak. Akárcsak abban, hogy megvalósította a mindenkori többségi hatalommal való, részben sikeres együttműködést, valamint az anyaország kormányához fűződő szoros kapcsolatokat.

A baj akkor következik be, ha egyrészt ezeken az együttműködési vonalakon szigorú függőségi viszony alakul ki, másrészt amikor az említett pártkatonák kerülnek pozícióba, akik rendszerint igyekeznek túlteljesíteni.

A Magyar Nemzeti Tanácsot kezdettől fogva a VMSZ irányította. Kisebb volt a baj, amikor a Tanácsban független értelmiségiek is szép számban helyet foglaltak, de ebben a mandátumban már szinte csak pártkatonákat jelölt a VMSZ.” – értékelte a helyzetet.

Nem ő az egyetlen, aki úgy vélekedik: gondok vannak a vajdasági magyar médiával. Németh János nyugdíjas újságíró, a Szabadkai Rádió egykori munkatársa egy éve készült riportunkban beszélt arról: szerinte a vajdasági magyar politikum ma a VMSZ-szel jelent egyet, a vajdasági magyar sajtó pedig az egypártrendszer képmása; „visszaidézi a kommunista időket, amikor minden újság egyforma volt”.

Az elmúlt időszakban távozni kényszerült a Magyar Szótól több olyan munkatárs, aki az újságon az objektivitást kérte számon.

Erre a sorsa jutott többek között két egykori főszerkesztő, Pressburger Csaba és Kókai Péter – az ő elbocsátása ellen tüntetést is szerveztek kollégái –, majd az egykori főszerkesztő-helyettes, később online főszerkesztő Bajtai Kornél, őket elbocsátották.

A Szabad Magyar Szó főszerkesztője a Magyar Szótól augusztus elsejével távozó szerkesztő, Vígi Zoltán lett; ő és Vígi-Zsoldos Zsaklina újságíró azért távoztak, mert nem fogadták el a szerződésmódosítást, amellyel Szabadkáról Újvidékre helyezték volna át őket.

A Szabad Magyar Szó oldalán sok olyan újságíró neve felbukkan, akik korábban a Magyar Szónál dolgoztak. Közös bennük, hogy ők voltak a „rebellisek” a lapnál; egy részükről azt is tudni lehetett, hogy szimpatizálnak a VMSZ-ből kiszakadt és a párt ellenzékévé vált politikusokkal és civil támogatóikkal, akik megalapították a Magyar Mozgalmat.

„Szerintem kevés embernek mondok újat azzal, ha azt mondom, a vajdasági magyar közéleti kommunikáció téves irányt vett. A kommunikációs csatornáink teljesen kettészakadtak (ha nem három-, négyfelé).

A sokszor megcsömörlöttnek, kilátástalannak tűnő hétköznapjainkban már időnként úgy tűnhet, a párbeszéd igénye is hiányzik. Ezen kell változtatnunk.

– írta beköszöntőjében a főszerkesztő, aki hangsúlyozta: a gondolat szabadsága nem pocskondiázó, gyalázó szövegek szabadságát jelenti, hanem sok esetben csupán egy problémafelvetést vagy egy feltett kérdést. Jelenleg önkéntesen, fizetés nélkül dolgoznak a Szabad Magyar Szónál az újságírók.

A Magyar Szó október 23-án, vasárnap közleményben tudatta olvasóival, hogy az újság online oldala a szerb címén érhető el a továbbiakban – ez a szerb mindig is a Magyar Szó tulajdona volt. A magyarszo.com internetcím megszűnésével az újság teljes levelezőrendszere is leállt, ezt később a Magyar Szó informatikusainak kérésére visszakapcsolták. A magyarszo.com oldal most a szabadmagyarszo.com címre irányít át.

Kérdéseinket elküldtük a Magyar Szó szerkesztőségének: az iránt érdeklődtünk, hogy a lapvezetés álláspontja szerint mi az oka a történteknek. Válaszaikkal frissítjük majd cikkünket.