Gulyás Gergely a Pesti Srácoknak adott interjút, amely a magyar média helyzetének elemzésével indul. A Fidesz és a parlament alelnöke ekkor fejti ki, hogy lesújtó a véleménye Vona Gábor Jobbik-elnök TV2 általi lemelegezéséről. A riportot valótlannak, sértőnek és totális zsákutcának minősíti. „Ha Terry Black mond valamit, az eleve érdektelen, annak a konzervatív oldalon semmilyen hitele nem lehet, ha pedig még Zuschlag János is megerősíti, akkor biztos, hogy hazugságról van szó” – fogalmazott.
A jobboldali sajtóbirodalmak kiépüléséről, például „Schmitt” (sic!) Mária vagy Mészáros Lőrinc bevásárlásairól azt mondta: Magyarországon piacgazdaság van, hogy a Figyelőnek vagy az Echo TV-nek ki a tulajdonosa, azt nem az állam, hanem a polgári jog szabályozza, ha a vételi és eladási szándék találkozik, akkor elkerülhetetlen a tulajdonosváltás, függetlenül attól, hogy ez kinek tetszik és kinek nem. (Más kérdés, hogy e vételi és eladási szándékok, illetve egyáltalán képességek létrejöttére hogyan tudnak hatni a kormányzattal ápolt, avagy nem ápolt kapcsolatok; erre Gulyás Gergely már nem tért ki – a szerk.)
A politikus hozzátette: ha a médiumok elérését nézzük, akkor még mindig ellenzéki túlsúlyról beszélhetünk, a közelmúltbeli kormányközeli felületvásárlások ellenére is. Külön megtisztelő, hogy itt kiemelte lapunkat is, azt mondta: a két ellenzéki újságnak, a Népszavának és a Magyar Nemzetnek nagyobb a példányszáma, mint a Magyar Időké és a Magyar Hírlapé. Ebben csak az a különös, hogy a két utóbbi napilap esetében nem állnak rendelkezésre nyilvános adatok, hiszen a Magyar Hírlap példányszámát már évek óta nem auditálja az iparág által hitelesnek elfogadott Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz), a bő egy évvel ezelőtt indult Magyar Időket pedig soha nem is mérték. Két kérdés merül tehát fel. Egyrészt: honnan van tudomása Gulyás Gergelynek nevezett újságok – egyébként üzleti titoknak is minősíthető – eladási számairól? Lehet, hogy szorosabb a kormányzat és e lapok kapcsolata, mint amilyennek egy egészséges demokráciában, szabad sajtóviszonyok közepette lennie kellene? Másrészt: ha szegény kormánypárti orgánumok ennyire rosszul állnak, akkor vajon mi az oka annak, hogy rendre állami hirdetésekkel tömik ki őket a közpénzt elvileg hatékonyan költeni hivatott szervek?
Ezekre sajnos nem kapunk választ az interjúból, viszont elhangzik még, hogy
###HIRDETES2###
