Próbált már valaha bármilyen hivatalban, netán állami vállalatnál panaszt tenni? Közműszolgáltatónál vagy telekomcégnél elintézni bármit, ami nincs benne explicite az általános szerződési feltételekben? Vagy egyszerűen csak érdeklődni, egy kérdést feltenni? Ismeri az érzést, amikor az egységsugarú ügyintéző és/vagy automata sajnálkozva közli, hogy nem veszi be a gép? Nos, ez mind semmi ahhoz képest, amilyen színvonalon a tömegkommunikáció legújabb kori fellegvárának számító Facebook a saját ügyfeleivel tömegkommunikál.
Emlékeznek még? Egy szép, napsütéses vasárnap délután írtuk meg nemrég, hogy eltűnt a kormánypárti megmondóportál, a 888.hu oldala a Facebookról. Egy nappal később pedig már arról adhattunk hírt, hogy visszakerült. Azóta is ott van. Már akkor sem igazán értettük a dolgot, csak annyit lehetett tudni a portál saját közléséből, hogy nem önszántukból távoztak, más nem igazán akart kiderülni.
Pedig nagyon igyekeztünk a végére járni az ügynek. Még G. Fodor Gábort, a lap főszerkesztőjét is felhívtuk, világosítana már fel bennünket az ügy részleteiről. Tudják, ő az a századvéges politológus, aki a polgári Magyarország eszményét politikai terméknek minősítette még 2015-ben, illetve, hát, a 888.hu főszerkesztője, szóval hallhattunk már tőle meredek kijelentéseket, de arra még így sem voltunk egészen felkészülve, amit akkor, a verőfényes vasárnap délutánt követő hétfőn mondott a kalamajkáról. Jelesül, hogy a Facebook semmit sem közölt velük az egészről. Mármint tényleg egyáltalán semmit, akkor sem, amikor lekerültek a felületről, és akkor sem, amikor visszakerültek. Tájékoztattak ugyan a le-, illetve visszakerülés megtörténtéről, az okokról azonban hallgattak.
De mindezt megírtuk már akkor, miért vesszük most megint elő a fenegyerekportált? Nos, miután a GFG-vel folytatott csevej révén sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, mi magunk is érdeklődtünk a Facebooknál, megírtuk nekik, hogy eltűnt a 888, és senki nem érti, miért, nem tudnának-e mégis némi információval kisegíteni. A válaszukat egyszerűen muszáj idézni:
Megkaptuk bejelentését, és értékeljük türelmét, amíg a Facebook technikai problémáinak kijavításán dolgozunk. Noha nem tudunk mindenkinek válaszolni, az Ön visszajelzését is felhasználjuk ahhoz, hogy mindenki számára jobb Facebook-élményt nyújthassunk.
Ha nem technikai problémák miatt lépne velünk kapcsolatba, kérjük, használja a Súgóközpontot.
Köszönettel
A Facebook Csapat
Hűha. Ez a cég nem is olyan régen a világ egyik legizgalmasabb start-upja volt, ehhez képest a fenti szövegre már a legunalmasabb mamutvállalatok PR-főosztályain is elégedetten csettintenének. Facebook-élmény, mi? Meg Csapat, így nagybetűvel. Hát, ez nem semmi, írja fel, Gizike!
Persze nem ez a baj. Hanem az viszont már inkább, hogy egy irgalmatlanul óriási, emberi ésszel felfoghatatlanul sok felhasználót elérő felület, amely nem tisztán médiavállalkozás ugyan, de a világ talán legjelentősebb online tartalomterjesztő platformja jelenleg, annyit se mond, hogy fapapucs, amikor valakit erről a jelentős platformról kiebrudal. Lehet erre azt mondani, hogy magánvállalkozásként a Facebook azt csinál, amit akar, de ez azért mégsem egészen így van.
Egyrészt a 888 nyilván nem egyszeri user, hanem fizetővendég. Nem ellenőriztük, de valamicskét biztosan költenek a jelenlétre, másképp nem nagyon megy ez manapság. Magyarul a Facebook nem szívességet tesz azzal, hogy megtűri G. Fodorékat, hanem konkrétan ebből él. Na most akkor innentől kezdve, ami velük történt, nagyjából olyan, mintha egyik pillanatról a másikra kikapcsolnák valakinél az áramot, és amikor megpróbálna afelől érdeklődni, hogy ez mégis miért történt, hogy visszakapcsolják-e valaha még a villanyt és mikor, és egyáltalán, hahó, ezt a munkámhoz is használnám – csak nagy hallgatás lenne a válasz. Majd egyszer csak – se szó, se beszéd – visszanyomnák az áramot, aminek a felhasználó próbálna örülni ugyan, de közben meg amiatt rettegne, hogy bármelyik pillanatban újból elsötétülhet minden. Ugye mennyire elképzelhetetlen? A legelvetemültebb áramszolgáltató is legalább felszólít, mielőtt lekapcsol.
Másrészt van a Facebooknak szabályzata is. Vannak a felhasználásnak úgynevezett feltételei. Örvendetes volna, főleg egy ekkora cég esetében, amikor ennyire aránytalanok az erőviszonyok, ha ezek a feltételek magát a szolgáltatót is köteleznék. Vagyis ha biztosak lehetnénk benne, hogy ha nem vétünk a feltételek ellen, akkor nem jön a pofon. Jelenleg nem ez a helyzet.
A Facebook manapság internetezők tömegei számára egyenlő magával az internettel. Számos olyan tanulmányt olvashattunk már, amely szerint rengetegen vannak azok, akik kizárólag ezen a felületen tájékozódnak, kommunikálnak, fogyasztanak tartalmat. Ugyanők nyilván azt is szeretnék, ha ezt mindenféle torzulásoktól, befolyásolástól mentesen tehetnék, amit biztosítani – harmadrészt – a Facebook felelőssége lenne. Sajnos ehhez a feladathoz ránézésre gigászi méretei ellenére sem nőtt még fel a cég. Sőt.
