– A napokban Moszulban járt. Milyen élményekkel tért haza?
– Sok tragédiát láttam már, de ez – az egykor kétmilliós Moszul lerombolva, felperzselve – egyikhez sem volt fogható. Irak második legnagyobb városát lassan öt hónapja ostromolja a hadsereg, valamint több, a kormányerőkkel szövetséges síita milícia. Az utcákon mindenütt romok, ledózerolt házak. Döbbenetes volt az egyik, korábban az Iszlám Állam által elfoglalt, aztán lebombázott kórház még épen maradt folyosóján a szétszórt kábítószerampullák látványa – állítólag a terrorszervezet kivégzőosztagának tagjai folyamatosan drogoztak –, valamint a mindent beborító megszáradt vér. Szerencsére a keleti oldal már felszabadult, itt kezd visszatérni az élet a városba, több bolt kinyitott, sok barátságos kisgyerekkel találkoztunk. De sajnos még mindig sok a fenyegető kérdőjel. Attól, hogy véget ér a háború az Iszlám Állammal, sem a síita–szunnita ellentét, sem a kurd-kérdés nem oldódik meg Irakban. Sokan félnek a jövőtől. Szinte kódolva van a következő háború eljövetele.
– A moszuli helyzetről készült műsort mikor nézhetjük meg?
– Április 9-én, vasárnap este fél nyolckor a Hírvilágban.
– Hat évvel ezelőtt Matsuzaki Diánával indították el a – magyar televíziózás történetében egyedülálló – Ázsia című magazinműsort. Miért a világ keleti része érdekli?
– A Teng Hsziao-ping-féle nyitás, valamint az indiai gazdasági reformok bevezetése után nyilvánvalóvá vált, hogy Ázsia felemelkedése fogja meghatározni a világ jövőjét. Kína és India – néhány kisebb dél-kelet-ázsiai nemzettel együtt – fogja betölteni azt az űrt, amely az amerikai gazdaság megtorpanása és az EU háttérbe szorulása miatt az utóbbi időben megjelent a világpolitikában és a világgazdaságban. És bár a kínaiak még nincsenek felkészülve arra, hogy markáns vezető szerepet vállaljanak a világpolitikában, az erősödő gazdaságuknak köszönhetően idővel politikai és katonai nagyhatalommá lépnek majd elő. Modernség és több ezer éves hagyományok együttesen vannak jelen ezekben az országokban. Érdemes minél többet tudni róluk.
– Mióta foglalkozik külpolitikával?
– Mindig is a külpolitika érdekelt. A hetvenes években voltam gyerek, apukámnak gyakran segítettem a rádión beállítani a Szabad Európát, meg az Amerika Hangját. Egyúttal azt is megtanultam, hogy nem szabad fenntartások nélkül elfogadni a tömegtájékoztatás híreit és van olyan, hogy párhuzamos világok léteznek egymás mellett. Mivel akkoriban utazni nem lehetett, én viszont szerettem volna világot látni, más lehetőségem nem lévén, elolvastam mindent, ami külföldről szólt. Egy lomtalanítás alkalmával találtam egy nagy kupac „Cikkek a nemzetközi sajtóból” című újságot. Vezető nyugati lapokból kiválogatott külpolitikai cikkek voltak a párt elitjének a tájékoztatására. Éveken át olvastam, rengeteg, addig számomra ismeretlen dolgot tudtam meg a közel- és távol-keleti, az amerikai, a nyugat-európai eseményekről. És persze ott volt a legendás Panoráma. Együtt néztük a családdal. Minden adás kezdete előtt negyedórával a képernyő előtt ültem. Chrudinák Alajos fantasztikus közel-keleti tudósításaira máig emlékszem.
– Nemrég éppen egy volt panorámás televíziós személyiség panaszkodott, hogy a külpolitikai újságírás klasszikus műhelyei megszűntek. Szerinte sem igény, sem pénz nincs a helyszíni beszámolókra, valamint a mély analízisekre.
– Az tény, hogy az internetnek és a rengeteg televíziós csatornának köszönhetően sokkal gyorsabban juthatunk külföldről szóló információkhoz, mint korábban. De például a Hír TV-ben különösen nagy szerep jut a külpolitikának. Tíz kolléga dolgozik a rovatban, öt, heti külpolitikai magazinműsorunk van. Hírvilág, Európai Híradó, Ázsia, Globál, Felfedező. A BBC műsorokból hármat fordítunk egy héten, külföldi forgatásokra járunk és neves külföldi vezetőkkel készítünk interjút, nagy tudású elemzőkkel beszélgetünk. Szerintem ilyen külpolitikai műhely más médiumban nincs is.
– A távoli országok politikai eseményeinek bemutatásához honnan szerzik az információkat? A külföldi hírügynökségek által szolgáltatott közlések megbízhatóak?
– A magyar külpolitikai újságírók zöme az MTI-ből, a Reutersből, az AP-ből dolgozik, néha ránéz a CNN-re, a BBC-re, pedig kizárólag a mainstream nyugati médiából nem lehet megismerni a valós helyzetet. Nagyon nehéz egy távoli konfliktusba belelátni úgy, hogy csak egy irányból kapunk információkat. Törekedni kellene arra, hogy helyi forrásból, helyi médiából is szerezzünk értesüléseket. Rengeteg portált lehet angolul olvasni. Az újságírók felelőssége és kötelessége a sokoldalú tájékoztatás.
– Hova utazik legközelebb?
– Idén a két kedvenc ázsiai országomba készülök ellátogatni. Dél-Koreába, ahol a modern körülmények és az ősi kultúra fantasztikus harmóniáját találja az ember. Valamint Vietnamba, ahol a világ legkedvesebb népe él, ráadásul imádják a magyarokat.
