Jól látják: Ganxsta Zoleetól származó idézettel kezdtük a Magyar Nemzet polgári napilap jelen cikkének címét. Miért? – szólhatna a jogos olvasói kérdés. Nos, miért ne? A jelek szerint ugyanis itt már tényleg, de tényleg mindent lehet. Még azt is, hogy az államapparátusban dolgozó, közpénzből fizetett bürokraták a munka látszatát se próbálják meg fenntartani, viszont annak piszkosabbik részét elvégeztessék másokkal.
Történt ugyanis, hogy a Kreatív című kommunikációipari szaklap kérdéssel fordult Rogán Antal propagandaminisztériumához, hivatalos nevén a Kormányzati Tájékoztatási Központhoz. Az újságíró a településkép-védelmi törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletről, magyarán a plakáttörvényről érdeklődött, amely április utolsó napjaiban jelent meg a Magyar Közlönyben. Olyasféle kérdései voltak, mint hogy 2020 után miért nem lehet ragasztani a plakátokat, vagy hogy mi lesz az épülethálók sorsa, tehát csupa olyan konkrétumra volt kíváncsi, ami egy szakírót érdekelhet ilyenkor – de igazából ennek az ügynek ez az érdektelenebbik része.
Az viszont már sokkal érdekesebb, hogy válasz gyanánt a minisztérium mindössze egy, a közpénzből fenntartott kormányszócső-revolverportál Pesti Srácokon megjelent cikkre mutató hivatkozást volt képes kiizzadni magából, azt is napokkal később.
A Kreatív Online képként is mellékelte a levelet. Ne számítsanak túl nagy fotóra:
Amiben talán az a legszebb, hogy abban az írásban egy szó sincs azokról a témákról, amelyekről a Kreatív szerzője érdeklődött a tárcánál, ellenben (megszámoltuk) tízszer szerepel benne Simicska Lajos neve. Azért egyébként, mert ő annak a Mahirnak és Publimontnak a tulajdonosa (számos egyéb cég, köztük a Magyar Nemzet mellett), amelyek érdekeit más piaci szereplőkkel együtt szintén sérti az éppen ezért lex Mahirnak is csúfolt plakáttörvény. S mivel Orbán Viktor nem szíveli az üzletembert, a Pesti Srácok sem kedveli. Ami Simicskának rossz, annak Orbán örül, ezért a propagandaportál is automatikusan kárörvend, szemmel láthatóan a propagandaminisztérium legnagyobb megelégedésére. Egyszerű ez.
Az viszont már egyenesen felfoghatatlan, hogy egy olyan állami szerv, amelynek még a nevében is szerepel a tájékoztatás szó, nemhogy nem tájékoztat, de még ráadásul egy gyakorlatilag kormányzati szórólapként működő agitációs kiadványt erőltetne egy szakújságíróra és annak olvasóira – ezzel nem mellesleg mintegy elismerve és megerősítve a kormányzati szórólap kormányzati szórólap mivoltát. Majd, mint aki jól végezte dolgát, a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Holott nagyjából annyira végezte el a dolgát, mintha mondjuk Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét küldte volna el a Kreatívnak. Vagy egy hóembert. A következő lépés nagyjából ez lehetne. Vagy az, hogy a Magyar Közlönyt megszüntetik, a helyét pedig átveszi a Pesti Srácok. A NER-ben már senki nem ütközne meg ezen, hiszen, mint kiderült, a látszatra sem adnak már. Ahogy egy másik kommunikációs szaklap cikkében nemrég elhangzott:
„a trambulinról pisilnek a medencébe. Öntudatosan, minden szégyenérzet nélkül.”
