Óriások mennek csatába a hazug propaganda ellen

Listáznák az álhírportálokat, hogy aztán ciki legyen reklámozni rajtuk.

Mintha az álhíripar életre hívta volna saját ellenzékét – ezzel kommentálta egy új kezdeményezés beindulását a Harvardon működő, a világ legrégebbi újságíró-ösztöndíját odaítélő Nieman Alapítvány által fenntartott Nieman Lab szakportál szerzője. E kiadvány a média jövőjével foglalkozik, s ezúttal sem tesz másként: arról értekezik, hogy a szeriőz sajtó hogyan fog tudni megszabadulni a ferdítésen vagy konkrét hazugságon alapuló, illetve szélsőséges propagandától.

Arról mi is írtunk korábban, hogy számos meglepően ígéretes projekt létezik már ma is az internetes álhírek, kamuportálok azonosításának céljával. Ezek egy jelentős része ráadásul a gépi tanuláson, mesterséges intelligencián alapuló automatizmusokkal szűrné ki eme értéktelen, sőt káros tartalmakat. Az álhírekkel szembeni konkrét fellépésről azonban eddig kevesebb szó esett, a napokban bejelentett újdonság viszont akár efféle hadüzenetként is értelmezhető. Ott fognák meg a heccportálokat, ahol a legjobban fáj: a pénztárcájuknál. Ha elég nagy piacon létezik ugyanis, egy álhírgyár komoly üzlet – egészen addig, amíg el tudja hitetni magáról, hogy komolyan vehető.

Ennek venné elejét a News Integrity Initiative (döcögős fordítással nagyjából Kezdeményezés a Becsületes Hírekért) néven életre hívott szervezet, amelynek már alapító tagjai között is olyan jól ismert nagyágyúk tűnnek fel, mint a Facebook vagy a Mozilla, és amely első körben 14 millió dollárból veszi fel a kesztyűt az álhírek ellen. (Egyébként önmagában az is jelzi a probléma komolyságát, hogy globálisan százmillió dolláros nagyságrendben költenek erre különféle kisebb-nagyobb vállalatok, alapítványok, állami szereplők mindenféle tömörülések ernyői alatt.) A News Integrity Initiative által elsőként finanszírozott projekt ráadásul még egy gigászt vont be az álhírközlők megfojtásának nemes hadjáratába: a News Corporationt. A cég alapító-elnöke az az ausztrál születésű Rupert Murdoch, akinél nagyobb név kevés van a világméretű sajtóbizniszben. Az édesapjától örökölt kisebb mozihálózatból fejlesztett globális mamutvállalathoz több száz újság, magazin, portál, könyvkiadó, hírügynökség tartozik, köztük olyanok is, mint a The Times, a The Sun vagy a The Daily Telegraph az Egyesült Királyságban, a Wall Street Journal, a New York Post vagy a Dow Jones Amerikában. Ezek korábban még több tucat tévécsatornával és egyebek mellett a 20th Century Fox filmstúdióval is egy fedél alatt voltak, de néhány éve külön cégbe szervezték ki a (többnyire veszteséges) sajtótermékeket. Hozzájuk tartozik viszont egy Storyful névre hallgató kisebb divízió, melynek kulcsszerep jut a most beinduló, Open Brand Safety (OBS) nevű projektben.

A Storyful reklámozni vágyó vállalatok számára keres és vásárol olyan – általában nem „profi”, hanem mezei felhasználók által létrehozott – tartalmakat a neten, amelyeket az ügyfelek majd felhasználhatnak a hirdetési kampányaikhoz. Ahhoz azonban, hogy ezekkel a begyűjtött, többnyire videós anyagokkal ne ártsanak a márkáknak, meg kell bizonyosodniuk azok eredetiségéről, valódiságáról és arról, hogy nem köthetők semmiféle szélsőséges vagy bűnözői szervezethez. Komoly szűréssel dolgoznak tehát, és képesek arra is, hogy a tényeket a fikciótól elkülönítsék – különösen érzékenyek azokra az esetekre, amelyekben valaki szándékosan próbálná elmosni a kettő közötti határvonalat. A News Corp. kiadványai is rendszeresen igénybe veszik szolgálataikat, ha tényellenőrzésre („fact checking”) van szükségük. De a világsajtó szinte egésze nagy hasznukat vette például az Arab Tavasznak nevezett eseménysorozat idején, amikor igencsak nehéz volt elválasztani egyfelől a hisztériát, másfelől a propagandát a tudósítástól. Ők most egy feketelistát állítanának össze olyan weboldalakról, ahol rendszeresen jelennek meg álhírek és nagyon szélsőséges vélemények, vagy legalábbis ennek igen komoly és megalapozott gyanúja merül fel, még ha nem is minden kétséget kizáróan. Ezt a listát pedig eljuttatnák a hirdetőkhöz, arra kérve őket, hogy – saját jól felfogott érdekükben – ne reklámozzanak az azon szereplő site-okon. Egy másik céggel, az online reklámkampány-elemző szolgáltatást működtető Moattal karöltve pedig azt is megpróbálnák elérni, hogy az automata hirdetéselosztók (amelyek közül a legjelentősebbnek a Facebook és a Google számít) se „álljanak szóba” ezekkel a kétes hírű oldalakkal. A tisztogatásba bevonnák még természetesen a kiadókat, illetve a PR- és médiaügynökségeket is, mely utóbbiak közül két komoly globális szereplő, a GroupM és a Weber Shandwick szállt fel máris a vonatra.

Ez így együtt pedig már mindenképpen kellően ütőképes alakulatnak tűnik ahhoz, hogy érzékelhető eredményeket érjen el a Donald Trump amerikai elnök megválasztása óta egyre veszélyesebbnek látott álhírek ellen. Minden azon múlik majd, hogy a fenti szereplők – és a reménybeli további csatlakozók – mennyire tudnak majd kooperálni a közös cél érdekében. Érdemes felismerni: ez most kivételesen egy olyan helyzet, amelyben az egyszeri újságolvasó, tévénéző választópolgár érdekei éppen egybeesnek a „nagy, gonosz” multikéval – szorítsunk hát nekik.