Facebookozzon nyugodtan, tájékozottabb lesz tőle!

Mit nekünk filterbuborék! Nem is annyira káros a közösségi média, mint eddig gondoltuk. Sőt.

A csok lett az év szava, míg az év ifjúsági szava a filterbuborék – járta körül a minap a sajtót a hír. Ennek ellenére az utóbbi kifejezést még mindig viszonylag kevesen ismerik. Ez azt a jelenséget hivatott leírni, hogy a közösségi oldalak (és egyéb online szolgáltatók, keresőprogramok, aggregátorok) algoritmusai internetes barangolásunk során megfigyelik viselkedésünket, majd megkísérlik kitalálni preferenciáinkat, hogy azoknak megfelelő tartalmat (és persze reklámokat) tegyenek elénk. Ennek során viszont kiszűrnek egy csomó mindent, amiről azt „gondolják”, hogy nem vagyunk rá kíváncsiak, s így egyfajta véleménybuborékba zárnak bennünket: egyre inkább csak olyan gondolatok bukkannak fel a hírfolyamainkban, amelyekről eleve tudunk, amelyekkel eleve egyetértünk, miközben azok az újdonságok, amelyek valóban tágítanák a látókörünket, elmaradoznak. Könnyen belátható, hogy ez nagymértékben torzítja a valóságról kialakított képünket, minél inkább hagyatkozunk az internetre hírfogyasztásunk során, annál inkább. Mindezt számos tanulmányban megfogalmazták már a téma szakértői, a filterbuborékot a közösségi oldalak talán legkárosabb tulajdonságaként leírva.

A bökkenő csupán az, hogy

mindez nem igaz

– legalábbis egy friss jelentés szerint. Az Oxfordi Egyetemen a Reuters égisze alatt működő kutatóintézet munkatársai arra jutottak, hogy a közösségi site-ok használata pont hogy változatosabb tájékozódást eredményez, nem pedig beszűkültebbet (igaz, csak Amerikában, az Egyesült Királyságban és Németországban vizsgálódtak). A problémához úgy közelítettek, hogy a felmérés résztvevőit három csoportra osztották: azokra, akik egyáltalán nem használják a közösségi médiát; azokra, akik használják, de nem hírfogyasztásra; valamint azokra, akik aktívan keresik is a híreket ezeken a felületeken – majd megkérdezték tőlük, hogy hány forrásból tájékozódnak. Kiderült, hogy a közösségi oldalakon csak úgy „lézengők” esetében átlagosan csaknem kétszer akkora ez a szám, mint az ilyen site-okat egyáltalán nem látogatóknál, mégpedig azért, mert az előbbi csoportba tartozó userek, még ha nem keresik is a híreket, azokba véletlenül is belebotlanak.

A több forrás persze nem jelent automatikusan változatosabb forrásokat is. Ha valaki például három azonos politikai irányultságú portált olvas, nem biztos, hogy szélesebb látóköű lesz, mint aki csak kettő, de különböző világlátású lapot forgat. A helyzet azonban az, hogy a közösségi oldalaktól távol maradók annyira kevés helyről tájékozódnak, hogy ahhoz képest szinte biztosan nagyobb változatosságot is jelent a számosabb forrás. Egy lapnál mindenképpen „jobb” kettő, még akkor is, ha hasonlók. Másrészt pedig a kutatók azt is felmérték, hogy az emberek mekkora hányada találkozik a saját politikai felfogásától különböző hírforrásokkal, és ezen a területen is jelentős, szintén csaknem kétszeres különbség mutatkozik a közösségi médiát használók és nem használók között.

A tanulmányt jegyző Richard Fletcher és Rasmus Kleis Nielsen így vonja le a következtetést: „Bizonyítást nyert, hogy a közösségimédia-használat több és változatosabb hírforrás követését eredményezi, még akkor is, ha az információk csak véletlenül találják meg a felhasználókat.” Némileg vészjóslóan hozzáteszik azonban: mindez most igaz. Az algoritmusok azonban bármelyik pillanatban változhatnak, ami egy csapásra semmissé teheti eredményeiket.