Megdöglött a buli, de játsszunk még egy Honfoglalót?

A Honfoglaló egy nagyszerű ötletből kibontott izgalmas, pörgős, emlékezetes játék, kár lenne, ha épp egy tévéműsor bizonyítaná az ellenkezőjét.

Az pedig már végképp nem az MTVA sara, hogy a műveltségi megméretést „közismert emberekkel”, vagyis közmédia-kompatibilis celebekkel kell bevezetni, máskülönben a műsor nem éri el a közönség ingerküszöbét. Biztosra mentek a készítők a hétfői premieren, három, vicces figurának szánt versenyzőt eresztettek egymásnak: Badár Sándort, Nacsa Olivért és Harsányi Leventét. A várt fergetegparti azonban hamar unalomba fulladt. Badár öniróniája csupán néhány percig tartott ki, Nacsa egyetlen alkalommal csillogtathatta meg igazán a védjegyévé vált – és az évek alatt alaposan inflálódott – paródiát, Harsányi humora pedig a rossz válaszokat követő magyarázkodásra korlátozódott. Nem sokat lendített a vetélkedő szekerén a műsorvezető, Szente Vajk sem, aki még érezhetően visszafogott gesztusaiban sem rejthette el a Magyarország, szeretlek! vezetése során tökélyre fejlesztett modoros teatralitást. Mintha a hajnali indulás előtti utolsó fáradt pillanatokat keltette volna életre a vetélkedő, amikor már minden játékos a kabátjára, a lépcsőházra és a taxira gondol, de nehogy megbántsa a vendéglátót, utolsó erejével még igyekszik jó fejnek látszani. Persze ez csak az első adás volt, még bőven felpöröghet a produkció, főleg ha már nem ismert személyiségek versengenek majd egymással. A Honfoglaló egy nagyszerű ötletből kibontott izgalmas, pörgős, emlékezetes játék, kár lenne, ha épp egy tévéműsor bizonyítaná az ellenkezőjét.