Az emberek mindig is érdeklődtek a történelem, különösen a leghíresebb figurák, például II. Erzsébet angol királynő magánéleti titkait kiteregető történetek iránt. Az írók ilyenkor gyakran dilemmáznak azon, hogy ragaszkodjanak a bizonyítékokkal alátámasztott tényekhez – amelyek szükségszerűen érdektelenebbek, mint azt az arisztokraták világába vágyó kisemberek képzelik –, vagy engedjék szabadon produceri fantáziájukat, és szolgálják ki a bulvár iránt fogékony nézők pletykaigényét. Ugyanakkor csínján kell bánni a fehér foltok szenzációhajhász kitöltésével, mert a nézők egy hangos, hobbitörténész csoportja hajlamos ilyenekért leszedni a készítőkről a keresztvizet.
Nos, úgy tűnik, a The Crown – amelyet Magyarországon is lehet nézni a Netflixen – kiállja ezt a próbát. A The Washington Post munkatársai megvizsgálták a legérdekesebb történetszálak történelmi hűségét, és összességében igen elismerően nyilatkoztak róluk. Ez nem is csoda, hiszen a készítők igyekeztek a lehető leghűbbek maradni a történelemhez. Konzulensnek Robert Lacey-t, az uralkodói családra specializálódott történészt kérték fel, aki így nyilatkozott az angol BBC History magazinnak: „Egy tíz főből álló szakértői csapat dolgozik teljes munkaidőben azon, hogy a sorozat minden egyes epizódja történelmi alapokon nyugodjon. Peter Morgan, a sorozat írója e szakértők kutatásaiból szerzi az ihletet, majd a forgatókönyvet megmutatja nekem, kollégáimnak és olyanoknak, akik személyesen voltak jelen a történéseknél.”
Nos, nézzük a legmegdöbbentőbb jeleneteket és valóságtartalmukat – már ahol ezt ki lehet deríteni.
A sorozat – bár egyértelműen sosem állítja – sokszor sugalmazza, hogy Fülöp rendszeresen megcsalta a feleségét. Erre utaló pletykák valóban közszájon forogtak az ötvenes években, bár soha egyetlen nő sem állt ki, és állította azt, hogy szexuális kapcsolata lett volna a herceggel, és természetesen ő maga sem hozta ezt nyilvánosságra. Ugyanakkor – a filmbéli történéseknek nagyjából megfelelően – amikor Fülöp barátja és személyi titkára, Mike Parker felesége házasságtörés címén benyújtotta a férje ellen a válópert, a sajtó szinte biztosra vette, hogy Fülöp nem kevésbé ludas a dologban, tekintve hogy a két férfi sülve-főve együtt volt. A pletykák szerint Erzsébet azért adományozott hercegi címet a férjének – előtte Edinburgh grófja volt –, hogy ezzel mentesítse őt a válóperben való tanúskodás kényszerétől, amely eléggé kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a királyi hitvest. Az is igaz, hogy Fülöp nagyon rosszul viselte másodhegedűs szerepét a házasságban. 1947-es házasságkötésükkor úgy tervezte, hogy még sokáig a haditengerészetnél szolgál majd, hiszen nem számítottak arra, hogy az ötvenes éveiben járó király öt évvel később meghal. Ekkor vissza kellett vonulnia a tengerészettől, és unalomra lett kárhoztatva.
A The Crown egyik visszatekintő epizódjában a tinédzser Fülöpöt látjuk, amint nővérei a náci arisztokrácia bennfenteseiként még Hitlert is rendszeresen vendégül látják otthonukban. Ez pontosan így történt a valóságban is, nővérei prominens nácikhoz mentek feleségül, és semmiben sem lógtak ki a sorból – a botrány elkerülése érdekében nem is hívták meg őket az esküvőre. Amikor Cecília nevű nővére 1937-ben repülőgép-szerencsétlenségben meghalt családjával együtt, a mai herceg valóban ott vonult a temetésen a karlengető, horogkeresztes németek gyűrűjében. Fülöp sokkal később így nyilatkozott erről: valóban volt irigység a családjában a zsidók sikerei iránt, de gyermekként sosem tudatosodott benne, hogy bárki is antiszemita nézeteket hangoztatott volna.
„Mi ez az őrült hisztéria?” – kérdezi rosszallóan a sorozatbéli Erzsébet, amikor a Buckingham-palota népe majd megveszik az oda látogató Kennedy házaspárért. „Ugyan már, nem találkozhatsz mindennap uralkodókkal!” – válaszolja Fülöp, mire Erzsébet: „Nagyon vicces.” A sorozat szerint Erzsébet irigy volt Jackie-re, mert Anglia odavolt érte, gyönyörű, fiatal és művelt volt – a Sorbonne-ra is járt –, ezzel Erzsébet tökéletes ellentéte. A jelenetbeli Kennedyk látogatása szörnyen indul, fogalmuk sincs a protokollról, bunkó amerikaiakként viselkednek, és ez tovább növeli a feszültséget. Nos, a valóság kicsit más volt. Valóban létezett feszültség, de teljesen más miatt. Jackie meg akarta hívatni díszvacsorára a nővérét és annak kétszer elvált férjét. Ez abban az időben nem fért bele az angol királyi háznak, ezért Erzsébet – persze lehet, hogy csak saját felsőbbségét bizonyítandó – elutasította, erre viszont Jackie utasította el az elutasítást. Végül meglett Jackie akarata, viszont erre Erzsébet kihúzta az akkor igen divatos Margit hercegnőt a vendéglistáról, mivel tudta, hogy Jackie nagyon szeretne vele találkozni. Jackie később ezt így értékelte: „Senki nem volt ott, csak a Nemzetközösség minden egyes mezőgazdasági minisztere, akit össze tudtak szedni.”
Egy természetesen sehol sem dokumentált, filmbéli találkozón az amerikai first lady bevallja Erzsébetnek, hogy azért szólta le igen durván egy partin Erzsébetet – megnyilvánulásában az egész monarchiát idejétmúlt intézménynek nevezve –, mert egy bizonyos doktortól rendszeresen kap ő és férje „vitaminkoktélokat és más anyagokat”, hogy könnyebben elviseljék a stresszt. Természetesen azt nem lehet tudni, hogy azon az eseményen valóban be volt-e kábítószerezve, de a pletykák szerint valóban létezett egy ilyen orvos, és valóban adott rendszeresen drogot az elnöki házaspárnak. A doktort Max Jacobsonnak hívták, és a visszaemlékezések szerint ő szállította az amfetamint és más szereket Kennedyéknek. 1961-ben és 1962-ben legalább harmincszor járt a Fehér Házban, Jackie pedig pont 1961-ben találkozott II. Erzsébettel.
Ne feledjük, a hatvanas években, a Brit Birodalom lebontásának végóráiban járunk, amikor a fehér (volt) gyarmatosítók természetesnek vették azt a fajta viselkedést a „bennszülöttekkel” szemben, amit ma már simán rasszistának tartanak. A történet szerint a frissen függetlenedett Ghána elnöke, Kwame Nkrumah hajlik arra, hogy teljesen kilépjen a Nemzetközösségből, és inkább a Szovjetunió barátságát keresse. A brit miniszterelnök tanácsa ellenére Erzsébet erre gyorsan az országba repül, ahol először levegőnek nézik, de ő zseniális diplomáciai stratégaként egy partin felkéri táncolni az elnököt. Ezen mindenki megdöbben, hiszen a királynő nem táncolhat egy afrikaival. Nkrumah emiatt dobja a szovjeteket, és a britek hű szövetségese marad. A háttérben húzódó megfontolások természetesen nem ismertek, de a tánc pontosan így történt a valóságban is – még a ruhák is megegyeznek a tényleges jelenettel. Nkrumah és Erzsébet között személyes kapcsolat jött létre, később az elnököt meghívták a királynő személyes, balmoralbeli rezidenciájára is.
