Miért beszél Stohl vallásos áhítattal egy piramisról?

Hamar lemásolta a TV2 az RTL Klub műsorát, A Falat, bár sok köszönet sajnos nincs benne.

Ha pedig a játék nem kínálna elég stresszt, még Stohl András is rátesz néhány lapáttal, olykor már-már művészi szinten művelve a megalázó lelki terrort. – Ennyi pénzért hányszor kell dideregned? Mennyi szenvedés, hogy ennyi pénzt összehozz? – kérdezi például a hajnalban kelő, piacozásból élő férfit, akinek felajánlottak 1,3 milliót, de nem fogadta el, így üres kézzel távozott. Az a Stohl András teszi ezt, aki előbb a Magyar Narancsnak elmondta, hogy ő is üvöltene, mint Schilling Árpád, majd gond nélkül leszerződött a kormánypropagandával súlyosbított TV2-höz. – Nekem az a dolgom, hogy szórakoztassam az embereket – nyilatkozta akkor Hendrik Höfgen legjobb megformálója, aki most épp minimális pénzért robotoló embereket nyomaszt a mindennapjaikkal.

A Piramis mellett szól persze, hogy végre értelmes embereket nézhetünk egy műveltségi vetélkedőben. Az Észbontókhoz hasonló műsorok, illetve valóságshow-k után nagy eredmény, hogy újra olyanoknak szurkolhatunk, akik akár a szomszédaink is lehetnének. Szimpatikus az a páros, amelyik társasjátékozót nyitna, a piacozó, 38 éve együtt lévő házaspár, de a velük szemben induló két mintatesó is. A kérdések is érdekesebbek, bár akadnak önpromó jellegűek, illetve a 24.hu nemrég megírta: a feladványok olykor félrevezetők. Igaz, ezek kiküszöbölhető hibák, és nem is arról van szó, hogy helytelen lenne a játék által jónak mondott válasz.

A valódi probléma inkább tényleg az: bár nagyon sok múlik a szerencsén, a piramis olyan terhet helyez a játékosra, amit nem könnyű viselni. Ennek jegyében rendre össze is számolja Stohl, mi volna, ha a levont pénzt inkább hozzáadnák a nyereményhez: hipotetikus, teljesen értelmetlen fölvetés. Már ha nem direkt az a cél, hogy az ember folyamatosan átkozza magát, és a „lehetett volna így is” gondolattal keljen és feküdjön attól fogva mindig. Ezt valószínűsíti, hogy Stohl valamiért folyamatosan vallásos áhítattal beszél a piramisról, ez pedig a ripacskodásánál is zavaróbb egy idő után. – A piramis ad, a piramis elvesz. Viszontlátásra, mert ez a piramis – köszön el például az egyik adás végén. Szívesen megkérnénk, hogy elemezze ezt a második mondatot, mert nemigen jöttünk rá, mit is jelenthet.