A köztévé riportere belement a játékba. A vele szemben ülő „politikus” öt percet kapott, hogy ismertesse programját, miközben mindenki látta, hogy az egésznek semmi értelme. Persze azért szórakoztató volt, ahogy kihozták a viccből a maximumot.
A Szegény Emberek Magyarországért szombathelyi képviselőjelöltjén volt az ország szeme. Ő pedig megadta a módját: öltönyt húzott, politikusnak öltözött, és csak sorolta, mi mindent változtatnának meg. – A diákok nagyon el vannak nyomva, nincs velük foglalkozva – halljuk a jelöltet, a köztévés pedig komoly arccal bólogat, és a kamupárt szót még véletlenül sem ejti ki a száján.
A fiatalembernek láthatóan az az egyetlen őszinte pillanata, amikor arról beszél, hogy legalizálnák a marihuánát.
– De közben a kábítószer-fogyasztás visszaszorításáért küzdenének-e? – érkezik a mértéktartó kérdés a köztévés riportertől. Hol van már a drogosozás, ami Juhász Péterrel szemben évek óta az egyik legfőbb fegyver! Mindenesetre egy haszna már van az egésznek: egy ember biztosan akad az országban, aki elolvasta a Szegény Emberek Magyarországért programját. Nagy kár, hogy ő a közmédia riportereként egy ország előtt tesz úgy, mintha valódi politikai erővel állna szemben.
Megkapják a többiek is a nekik járó időt: a Magyarországi Cigánypárt „elnöki tanácsadója”, Horváth József például közli, ők bizony félprezidenciális rendszert vezetnének be. – Bíráljuk a választójogi törvényt, ami sok szempontból alkalmat nyújt a választási szabályok áthágására – nevettet meg mindenkit a kamupárt jelöltje.
– A gazdasági programjukat mindjárt az energiafüggőség megszüntetésével kezdik, hogyan tennék? – kérdezi másszor a riporter Szepessy Zsolttól, az Összefogás Párt elnökétől. Őt tavaly szeptemberben négy év börtönre ítélték befolyással való üzérkedés miatt,
de valamiért még mindig szabadlábon van, és a köztévé kamerái előtt beszélhet arról: egy jókedvű ország megteremtésén fáradozik. Így tesz a Kétfarkú Kutyapárt is, amely pénteken mindenki derültségére csirkének öltözött jelöltjét küldte be a köztévébe. – Kot-kot-kot-kodács – fejtegeti a jelölt. – Visszakérdezek, akik elhagynák a bolygót, őket hova tudnák elvinni? – replikázik a riporter. Láthatóan elemében van, kifejezetten pozitívan fogadja, hogy a vele szemben ülő ugyanazt mantrázza. Mindez gyanút ébreszthet bennünk, hogy a migránsok–határkerítés–lebontanák–özönlenek négyest nyugodt szívvel fel lehet cserélni arra: kodács–kodács–kot–kodács.
Más, történetesen valós ellenzéki pártok jelöltjei esetében nem ennyire lelkes a közmédia.
Míg a Momentum a kormányfőnek üzenve kérdez rá a botrányos ügyekre, a Jobbik és az Együtt politikusai a televízió elfogultságát emlegetik. A kotkodácsolásra annyira vevő riporter itt már nem kérdez vissza, nem beszél a programokról. Vagy kínosan hallgat, és várja, hogy leteljen az idő, vagy mint Juhász Péter esetében, magyarázkodik. – Én csak egy riporter vagyok – érkezik az örök válasz, amit amúgy a hierarchia minden pontján szeretnek ismételgetni.
A köztévés öt percek kapcsán mindenesetre adódik a kérdés: minek van értelme, a beolvasásnak vagy a karikírozásnak? Ha Juhászt vesszük, ő a végére láthatóan túltolja, a „lejárt az időnk”-re úgy válaszolva, „az önök ideje április 8-án fog lejárni”.
A miniszterelnöki fenyegetőzés után nem biztos, hogy jó stratégia hasonló harcmodort felvenni. A köztévéből kimaradó hírek beolvasása, amire egyébként az idejét használta, inkább helyénvaló.
Ahogy a jobbikos Mirkóczki Ádám és a momentumos Hajnal Miklós is pontosan mutat rá arra a színjátékra, ami ezekben a műsorokban is megtestesül. A közmédia a törvényi kötelezettségén túl is biztosít felületet, hogy minden országos listát állító szervezet be tudja mutatni a programját – halljuk, és nem jutunk dűlőre, mire gondolnak a „kötelezettségén túl is” alatt. Mert amikor nem a törvény betűjét igyekeznek betartani, akkor csak a migránsapokalipszis megy. Nemrég még a Nemzeti Választási Bizottság is megbüntette a köztévét, amiért a Ma reggelbe két héten át csak fideszes politikusokat hívtak meg. De legalább most Szepessyvel, a csirkeemberrel és a többiekkel jóvátesznek mindent.
