Más, történetesen valós ellenzéki pártok jelöltjei esetében nem ennyire lelkes a közmédia.
Míg a Momentum a kormányfőnek üzenve kérdez rá a botrányos ügyekre, a Jobbik és az Együtt politikusai a televízió elfogultságát emlegetik. A kotkodácsolásra annyira vevő riporter itt már nem kérdez vissza, nem beszél a programokról. Vagy kínosan hallgat, és várja, hogy leteljen az idő, vagy mint Juhász Péter esetében, magyarázkodik. – Én csak egy riporter vagyok – érkezik az örök válasz, amit amúgy a hierarchia minden pontján szeretnek ismételgetni.
A köztévés öt percek kapcsán mindenesetre adódik a kérdés: minek van értelme, a beolvasásnak vagy a karikírozásnak? Ha Juhászt vesszük, ő a végére láthatóan túltolja, a „lejárt az időnk”-re úgy válaszolva, „az önök ideje április 8-án fog lejárni”.
A miniszterelnöki fenyegetőzés után nem biztos, hogy jó stratégia hasonló harcmodort felvenni. A köztévéből kimaradó hírek beolvasása, amire egyébként az idejét használta, inkább helyénvaló.
Ahogy a jobbikos Mirkóczki Ádám és a momentumos Hajnal Miklós is pontosan mutat rá arra a színjátékra, ami ezekben a műsorokban is megtestesül. A közmédia a törvényi kötelezettségén túl is biztosít felületet, hogy minden országos listát állító szervezet be tudja mutatni a programját – halljuk, és nem jutunk dűlőre, mire gondolnak a „kötelezettségén túl is” alatt. Mert amikor nem a törvény betűjét igyekeznek betartani, akkor csak a migránsapokalipszis megy. Nemrég még a Nemzeti Választási Bizottság is megbüntette a köztévét, amiért a Ma reggelbe két héten át csak fideszes politikusokat hívtak meg. De legalább most Szepessyvel, a csirkeemberrel és a többiekkel jóvátesznek mindent.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!