Mindenesetre van abban némi báj, hogy az Echo TV mércéje szerint Jankovics Marcell mellé nyugodtan oda lehet állítani mondjuk Riz Leventét. „Zenész, sportember és nem utolsósorban polgármester” – halljuk például Rákosmente vezetőjéről. Ez legalább őszinte: valóban elsősorban önkormányzati vezető, azért is lehet itt. Nagyszerű, hogy Riz imád biciklizni, hát még, hogy a MégEgyKör zenekarban billentyűzik, de ezt azért ne helyezzük már egy sorba a Fehérlófiával és a Sisyphusszal. – A művész politizálhat, de a két dolgot érdemes különválasztani – mondja Jankovics Marcell, amiben tökéletesen igaza is van. Rajzfilmjei megítélése teljesen független a világnézetétől és attól, hová szavaz: életműve fennmarad.
Gondolatai ráadásul mindenki számára megfontolásra érdemesek, történetei egyediek, tanulságosak. „Később jött csak a rossz érzés, amikor az ember úgy érezte, hogy mennyi rossz történt vele” – beszél például arról, hogy a háborút csak utóbb fogta fel a maga borzalmában. Vagy épp azt meséli, hogy mikor már jutott otthon tojás is, azt állították pohárba, ő rárajzolta Rákosi fejét, „és akkor egy-kettő-három, fejbe vertük”. Amikor édesapját koholt vádakkal letartóztatták, benne is volt az érzés: „Úristen, én vagyok az oka.”
Mennyivel másabb mindezt hallgatni, mint mikor Riz fejtegeti: külső, civilizációs veszély fenyegeti a magyar kultúrát, jönnek az idegenek, és akkor baj lesz. Vagy mint amikor a kiváló kutató, Ferencz Orsolya dühösen beszél Demszky Gáborról és a sleppjéről. Miért van, hogy még egy űrkutatót is az alapján kell besorolni, hogy mit gondol a politikáról? Na persze: még mindig ezerszer inkább ők beszéljenek közéletről, mint a Sajtóklub harcosai, vagy a Keménymag című műsor cinikus trolljai. De azért egy Jankovics kaliberű alkotó meghívására ne az szolgáljon már indokként, hogy mindenféle képzelt mítoszokat döntünk le a „balliberális” Budapestről.
