Csillogó fekete lemezek

Nem bakelit, hanem vinil. Egy kis lemeztörténelem.

Valahogy így jártam most, amikor kezembe vettem a West meets East (Warner, 2016) című nagylemezt, amelyen Yehudi Menuhin és Ravi Shankar muzsikál együtt. A kiadás apropója az első megjelenés ötvenedik évfordulója. Megvolt ez nekem persze valamikor a nyolcvanas években, de aztán költözködések és egyéb bajok útvesztőiben elkallódott. Hallgatom most ezt a két korszakos zsenit, és úgy jön vissza minden, mintha egy különös kísérlet önkéntese lennék, miközben maga Timothy Leary felügyelné az állapotomat. Pont úgy hallok mindent, mintha „akkor” hallanám, plusz ízek, illatok, képek és még vágyak is, hogy igen, Indiába, oda feltétlenül el kellene jutni. Azóta sem sikerült, cserébe viszont gyakran lejártam a Marczibányi térre a nagyszerű Calcutta trió koncertjeire, ahol szépek voltak a Tibet–könyvtár szakos csajok. Very good life, very good karma, ahogyan azt az áldott emlékezetű Dzsungli Baba mondogatta – akinek Bob Marley volt a kedvence –, miközben egy jéghideg barlangban meditált, és körülötte fel-alá korzóztak a tigrisek.