Bár a rádió aranykorának, amelynek Woody Allen állított felejthetetlen, csillagporos emléket, már régen vége, azért temetni is korai lenne. Bizonyos szempontból olyan, mint a CD, minél többen kongatják felette a vészharangot, annál vitálisabbnak tűnik. Ami persze nem csoda, pompás egy műfaj, rádiózni jó, és rádiót hallgatni is jó. Még mindig, bár a korszellemet tükröző, úgynevezett kereskedelmi rádiók túlnyomó többségéhez kötélidegek kellenek, amennyiben nem vált reflexszerűvé egy gyors mozdulat az állomásváltó gomb irányába.
A rádiózásban kiemelt jelentőségű a reggeli műsorsáv, a tulajdonosok elsősorban ide vásárolnak úgynevezett sztárokat vagy olyan műsorvezetőket, akikről úgy vélik, hogy azok. Logikus lépés, a hallgatottság magas, sokan még ma is szinte egyszerre kapcsolják be a készüléket a kávéfőzővel, a dugókban anyázva araszolók jelentős része is rádiózik, és szól a rádió a műhelyekben, a boltokban és – ha kell, ha nem – a vendéglátóipari üzemegységekben is, amitől már a nap elején meg lehet vadulni, de ez a személyzetet többnyire nem zsenírozza.
Ami a tartalmat és a kínálatot illeti, az országosan fogható adók szinte egy kaptafára tolják az aznapra szóló első adrenalinadagot, az azóta is alulmúlhatatlan Boros–Bochkor-duó színre lépése óta a mérce és a modor azonos. Hadarás, kényszeres nevetgélés, holott semmi vicces nem hangzik el, tájékozatlanság és műveletlenség. A Kossuthról itt most nem beszélünk, legyen inkább a Petőfi. A közszolgálati „kettes” reggeli műsorának címe Talpra, magyar!, úgy nagyjából ennyi maradt meg a szétvert előző érából, az MR2-es korszakból. A rádió úgy definiálja magát, hogy az MR1-től (Kossuth) eltérően színes zenei kínálatával a fiatal hallgatóközönséget próbálja megcélozni. Szlogenje így hangzik: „Életed ritmusa”. Ez ugyan jóval kevésbé szellemes, mint a többek között Horváth Gergely nevével fémjelzett társaság sziporkái, de azért elmegy. Mindenesetre pontosan rímel a Petőfi „néppártosodására”, egy kicsit ugyan unalmas, ám bevonzhatja azokat a széles tömegeket is, amelyek az előző vonalból nem értettek egy árva szót sem. Ami a Class FM eltűnése után nem utolsó szempont, sőt.
