Vlagyimir Putyin október közepén, a Valdaj Klub előtt megígérte, hogy ha Washington arra kötelezi az RT televíziót, hogy külföldi ügynökként jegyeztesse be magát, akkor az amerikai médiumok ugyanerre számíthatnak Oroszországban. „Megvédjük a saját sajtónkat!” – fogalmazott Margarita Szimonjannak, a Russia Today főszerkesztőjének kérdésére válaszolva. Így is lett. Ahogy kiterjesztették az RT-re az eredetileg a náci és kommunista propaganda terjesztésének határt szabni hivatott, mára szimplán az amerikai érdekeket védő FARA törvényt, az orosz duma az ügynöktörvényt a médiára kiterjesztő döntést hozott.
A nyugati sajtó azonnal diszkriminációról, az oroszországi médiára nehezedő nyomás erősödéséről írt, az Amnesty International pedig a sajtószabadság védelmére hivatkozva sietve elítélte a törvényt. A jogvédők természetesen nem tették meg ugyanezt az RT megbélyegzésekor, és csak elvétve engedte meg magának egy-egy orgánum, hogy bírálja az amerikai igazságügyi minisztérium intézkedését. Közéjük tartozott a német Handelsblatt, amely megjegyezte: bár az orosz törvény homályosan fogalmaz, és mérlegelésre ad lehetőséget a külföldi finanszírozású médiumok között, a lépés a maga orosz sajátosságaival együtt is megfelel a konfliktus logikájának. Vagyis az RT-vel szembeni erőfitogtatással, az adminisztratív akadályok emelésével a Fehér Ház provokálta ki a választ.
S hogy a duma egyhangúlag döntött? „Háborúban nem vitatkoznak, és most információs háború dúl a Nyugat és Oroszország között” – szögezte le a német lap újságírója. André Ballin Washingtonnak címezve szavait megállapította még, hogy erős demokráciában állni kell a kritikát.
A gondolatsort folytatva: nem lehet meglepődni, ha egy háborúban a front túloldaláról is lőnek. Míg az egyik oldalon ott van az Amerika Hangja vagy a Szabadság Rádió, addig a másikon az RT és a Sputnik. Amazokat az amerikai, emezeket az orosz költségvetésből finanszírozzák. Tovább is mehetünk: az amerikai büdzsében külön tétel van az orosz ellenzék finanszírozására. S miközben mindkét oldalon folyik egymás lejáratása, elsikkad a tény, hogy az RT lényegében az Amerika Hangjának vagy a Deutsche Wellének a másolása, és egyes, valóban álhíreket terjesztő portálokkal ellentétben alapvetően nem hamisítja, csupán nem amerikai, hanem más – történetesen orosz – szemszögből tálalja a valóságot. Az alapképlet ugyanaz, mint geopolitikai téren. Oroszország – sok tekintetben a régi vetélytárs módszereit kopírozva – visszatért a globális nagyhatalmak közé, megtörte a Nyugat monopóliumát, be akar avatkozni a nemzetközi folyamatokba. Ezzel érdekeket sért – ám a Nyugat nem ezt kommunikálja, hanem olyan értékekre hivatkozik, amelyeket maga sem tart be.
