A vád koronatanúja nélkül zajló perben ellentámadásba lendült a vádlott. Uljukajev szerint az a tény, hogy Szecsin nem hajlandó megjelenni a bíróság előtt, az ő igazát bizonyítja, s a volt miniszter hamis tanúzással vádolja a Rosznyefty vezérét, valamint a cég biztonsági szolgálatának egykori helyettes vezetőjét Oleg Feoktyisztovot. Elmondása szerint azért provokálták, hogy megakadályozzák a Rosznyefty részleges privatizációja kapcsán készülő jelentésnek az elnök elé kerülését. A tét nem kicsi. Az ügyész tízévi szigorított börtönt és 500 millió rubel büntetés megfizetését kérte a vádlottra, akinek házi őrizetét 2018. január 27-ig meghosszabbították.
A vád szerint Uljukajev egy évvel ezelőtt a BRICS goai csúcstalálkozójának egyik szünetében kétmillió dollár „jutalmat” követelt Szecsintől azért, hogy a Rosznyefty akadálytalanul vásárolhatta meg a Basnyefty állami részvénycsomagját. Ez Szecsin verziója, aki előtte értesítette a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot, s a pénz átadása már egy operatív akció keretében zajlott. Az exminiszter ugyanakkor azt állítja, hogy a Rosznyefty vezére csapdába csalta, a cél a lejáratása volt, s szó sincs semmiféle korrupcióról. Bonyolítja az igazság kiderítését, hogy az ügy kulcsfigurája, Szecsin, akit a nyomozó hatóság háromszor is kihallgatott, eddig elfoglaltságára hivatkozva egyetlen idézésre sem jelent meg a bíróság előtt. Megfigyelők szerint azért, mert az ügy egyre kínosabb a számára.
Elemzők úgy látják, Szecsint mindenekelőtt az motiválta Uljukajev lépre csalásakor, hogy helyre tegye a Rosznyeftyet az érintett privatizáció során rossz vevőnek nevező Uljukajevet. Mint megjegyzik, szélesebb értelemben az úgynevezett szilovikok – az olvasatukban a piaci értékek mögé bújva a korporatív érdekeket sértő – csinovnyikokkal, pontosabban a kormánynak a gazdaság irányításáért felelős liberális csoportjával szembeni erődemonstrációjáról van szó. Mindez persze nem menti fel Uljukajevet, aki átvette a pénzt tartalmazó táskákat, s miniszterként eleve elfogadhatatlan esti időpontban látogatta meg az állami olajvállalatot. Másrészről egyáltalán nem egyértelműek a vád bizonyítékai sem, s az események egész biztosan nem egészen úgy alakultak, ahogy ezt a mindenható Szecsin elképzelte. Már az sem tetszett neki, hogy a bíróság nem rendelte el az ügy zárt tárgyalását. Aztán problémák adódtak a pénz átadásakor Szecsin és Uljukajev között folyt beszélgetéssel is. Egyrészt zavarta annak nyilvánosságra hozása, de ami ennél is kellemetlenebb, a felvétel nem bizonyítja egyértelműen a miniszter bűnösségét, de legalábbis nem kizárt a provokáció lehetősége.
A per gyors lezárásának esélye elillant, s így Szecsinnek már mind kínosabb megjelennie tanúként a bíróság előtt. Nem véletlen az sem, hogy az elnökválasztási kampány közeledésével a Putyin imázsára kínosan ügyelő Kreml érezhetően távolságot tart az ügytől. Közben a Rosznyefty a Basnyefty vételárának majdnem a felét visszakapta egy másik perben, amelyet még a 2014-es az államosítás előtti tulajdonossal, Vlagyimir Jevtusenkovval szemben nyert meg, ami azt sejteti, hogy a Rosznyefty elnökének hatalmi pozíciói továbbra is jók. Ez sem vigasztalhatja azonban meg eléggé Szecsint, hiszen végkimenetelétől függetlenül az Uljukajev-ügy már most megmutatta a korporatív érdekek érvényesítésének határát. Egyre inkább úgy tűnik, hogy Szecsin túl messze ment, amikor félre akarta állítani az útjában álló minisztert, s átlépte azt a ki nem mondott vörös vonalat.
Elemzők szerint Uljukajevet nagy eséllyel bűnösnek találja a bíróság, a várható fellebbezés utáni végső ítélet, a büntetés nagysága azonban már alighanem az elnökválasztás után kialakuló erőviszonyok függvénye is lesz.
