Washingtonban felállva ünnepelnek, Kína hallgat, Moszkva megalázva érzi magát. A világsajtó fősodra a sport megtisztulása és a dopping visszaszorítása felé tett jelentős lépésként értékelte a döntést, amellyel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottsága felfüggesztette az Orosz Olimpiai Bizottságot, és egyben kizárta a februári phjongcshangi téli játékokról. Orosz sportolók csak semlegesként, ötkarikás zászló alatt indulhatnak a játékokon. A NOB elverte a port Oroszországon, még ha nem is merte kitiltani az olimpiáról az utolsó emberig. Ezt a szakági szövetségek tiltakozása miatt sem tehette. Meg talán azért sem, mert ő maga is sáros, minthogy régóta tudott arról, mi zajlik az orosz kémcsövek körül. De tisztában van a kínai csoda hátterével is, ahogy azt is sejti, miért nehezedik rá akkora nyomás a világ első számú hatalma részéről. A sort folytathatnánk, ám száz szónak is egy a vége: álszent dolog most megtisztulásról beszélni.
Az államilag szervezett doppingolás vádja három, Amerikába menekült orosz, a botrányt kirobbantó futónő, Julija Sztyepanova, férje, Vitalij Sztyepanov, valamint a WADA moszkvai alegységét korábban vezető, szintén besározódott Grigorij Rodcsenkov vallomásain alapul. Ami messze nem bizonyító értékű, bár tény: orosz sportolók nagy számban buktak le, és a mintákba is bele-belenyúltak. De ha államilag szervezett doppingolásról van szó, akkor joggal merül fel, hogy hol voltak a sport tisztaságának védelmezői Peking előtt és után? A „kínai csoda” kapcsán a fenti három tanúhoz hasonlóan nyilatkozta 2012-ben az egykor több szakág sportolói mellett is dolgozó, Németországban menedéket kérő orvos, Hszüe Jin-hszian, hogy a kínai érmek „doppingba lettek áztatva”, és szerinte valamennyit vissza kellene venni. A doktornő ugyanolyan államilag ellenőrzött doppingolásról beszélt, ami miatt a NOB most kizárta az oroszokat, szavai nyomán mégsem pattant ki botrány. És akkor még nem beszéltünk az emberfeletti teljesítményre képes amerikai úszókról, az asztmás norvég sífutókról, a piszkos ügyeiket a jogi kiskaput kihasználva tömegével a lausanne-i székhelyű Nemzetközi Sportdöntőbíróságra (CAS) beadott kérvényeikkel elleplező japánokról.
Menjünk tovább! Miért most lett ilyen szigorú a NOB Oroszországgal szemben? Sztyepanova és férje még 2010-ben feltárták a WADA-nak a titkukat, de akkor nem foglalkozott vele senki. Pedig egy még 2016-ban a BBC-nek adott interjújában a riói olimpiáról kizárt Sztyepanova keserűen megjegyezte: a széles nyilvánosságon kívül a sztoriról mindenki tudott. Ennek ellenére Thomas Bach NOB-elnök ott feszített Szocsiban Vlagyimir Putyin orosz államfő mellett.
Majd egy hónappal később Oroszország elcsatolta a Krímet. Bár ennek semmi köze a sporthoz, ám aligha húzták volna rá az oroszokra később a vizes lepedőt, ha nem éleződik ki végletesen Moszkva és a Nyugat viszonya. Tény, hogy 2014 után hirtelen egyre sárosabb lett az ottani sport is. Egyik pillanatról a másokra felbukkant a tiltott szerek listáján a szívbajokra a fél ország által szedett meldonium, majd jött az államilag szervezett doppingolás vádja, végül pedig a kitiltás. Az orosz elnökválasztás elé időzítve, újabb és újabb pozitív mintákat felmutatva a Putyin indulásáról szóló döntést megelőző hónapban.
A történet csak másodsorban szól a sportról és annak tisztaságáról. Elsősorban inkább arról szól, hogy helyre kell tenni a Nyugat szemében túlságosan is öntudatossá vált Oroszországot. Keményen kell büntetni. Nemcsak a doppingért, hanem a Krímért és a megnövekedett ambícióiért is. Az orosz zászló nélküli olimpia ráadásul alkalmas arra, hogy az ország az önbecsülésében érezze megbántva magát. A nemzeti érzelmek felkorbácsolásával hibára is lehet kényszeríteni. Egy ilyen hiba pedig törést okozhat az eliten és a társadalmon belül is. Valljuk be, sokan szeretnék ezt épp ezekben a hónapokban.
Kapóra jött, hogy a magára találó Oroszország szokás szerint a sport terén is meg akarta mutatni nagyságát. Főképp 2014-ben, otthon, az ország nemzetközi imázsa szempontjából sem elhanyagolható szocsi olimpián. Nem Moszkva az első, aki rendezőként belehajszolta magát az eredményesség kizárólagosságába. Ilyenkor a teljesítménykényszerben lévő bürokrácia is túlbiztosítja magát, ahogy a sportoló is duplán akar bizonyítani. Az orosz sportot kétségkívül erősen beszennyezte a dopping. Ezt elismerik a vezetők is. Nem véletlen, hogy még 2016-ban „levették” posztjáról Jurij Nagornih helyettes sportminisztert, illetve felfelé buktatták Vitalij Mutkót. De az sem véletlen, hogy a Kreml most csillapítani igyekszik az indulatokat, és nem a bojkottra játszik.
Egyáltalán nem biztos azonban, hogy csak orosz sportolók fognak hiányozni Phjongcshangból. Erről azonban már nem a NOB dönt. Hanem Kim Dzsongun.
