Sokszor onnan jön a segítség, ahonnan a legkevésbé várják az érintettek. Így van ezzel most az orosz Gazprom is, amely az európai gázellátásban vetélytársnak számító Norvégiából kap mentőkötelet az Északi Áramlat – mely révén közvetlenül szállíthatnak orosz gázt Németországba – bővítéséhez. A norvég Kvaerner ugyanis 600 millió koronás szerződést kötött a Svájcban bejegyzett Északi Áramlat 2 holdinggal. Annak ellenére történt ez így, hogy manapság nemcsak Oroszország és a Nyugat, de a kémkedéssel vádolt norvég állampolgár, Frode Berg letartóztatása miatt Moszkva és Oslo kapcsolatai is meglehetősen feszültek. Az Aker Kvaerner Holding fő részvényese Kjell Inge Rökke norvég olajmilliárdos, ám a papírok 30 százalékát a norvég gazdasági és a halászati minisztérium birtokolja. A norvégok pragmatizmusa mindenesetre arculcsapásként érte a gázvezeték ellenzőit, főleg az építésben részt vevő európai cégeket szankciókkal fenyegető Egyesült Államokat.
– A munkálatokat hamarosan elkezdjük – nyilatkozta a norvég Aftenpostennek a Kvaerner kommunikációs osztályát vezető Torbjörn Andersen. A Kvaerner LLC nem messze Szentpétervártól, Viborg környékén építi majd a szárazföldi infrastruktúrát, szerzi be és fekteti le a csöveket. Ez hosszú évek óta a legnagyobb volumenű együttműködés a Kvaerner és Oroszország között. – Nyugodt időkben ez a megállapodás egyáltalán nem érdemelne különösebb figyelmet, a beruházást azonban manapság nagyon befolyásos erők szeretnék megakadályozni – fogalmazott a lapnak Jakub M. Godzimirski, a norvég külügyi intézet, az NUPI elemzője. A szakértő rámutatott arra, hogy Moszkva egyebek között éppen az Európába exportált olajból és gázból származó bevételeinek köszönhetően aktivizálódhatott a globális politikában. – Az, hogy a Kvaerner pénzt akar keresni, teljesen természetes. A cégnek kellő tapasztalata van az energiapiacon, s nem a politikával, hanem az üzlettel foglalkozik – mondja az NUPI munkatársa.
A norvég–orosz együttműködés azért is különösen érdekes, mert az európai energiapiacért folyó verseny a döntő szakaszába érkezett. Politikai értelemben Norvégia megbízhatóbb szállítónak számít, ám nincsenek olyan gáztartalékai, amelyekkel kielégíthetné az európai igényeket. Ugyanakkor érdekes, hogy a dán–lengyel balti vezetéken keresztül exportál gázt az orosz függőség kiváltásán dolgozó Litvániába és Ukrajnába is. Oroszország ezzel szemben elegendő feltáratlan tartalékkal rendelkezik, ráadásul kedvező áron tudja az európai piacra dobni. Ezért támogatja az Északi Áramlat 2 építését Németország, Ausztria, Hollandia és Franciaország is. Ukrajna, Lengyelország, a balti államok és a skandinávok többsége ugyanakkor a tranzitdíjak kiesése miatt is ellenérdekelt a vezeték bővítésében. Ráadásul Ukrajna megkerülése miatt ezeknek az országoknak az eddiginél kisebb befolyásuk lesz az Európába irányuló orosz gázexportra. A beruházás fő ellenzője az Egyesült Államok, amely nemcsak geopolitikai okok miatt akadályozná a vezeték bővítését, hanem azért is, mert az rontja a piaci esélyeit is. A kibővített Északi Áramlat révén Oroszország évente 110 milliárd köbméter gázt szállíthat Európába.
A bővítés költségein fele-fele arányban a Gazprom, valamint olyan nagy nemzetközi cégek osztoznának, mint a Shell, az Engie, az OMV, az Uniper és a Wintershall. Úgy tűnik, ebből az üzletből a Kvaerner sem akart kimaradni, s mint a cég közleménye megállapítja, az Északi Áramlat 2 csak erősíti Európa energiabiztonságát. Jó hír, hogy Németországban egyelőre formálódik a nagykoalíciós kormány, amely tovább erősíti az elkötelezettséget a vezeték bővítése mellett.
