A győztest már most ki lehetne hirdetni, Vlagyimir Putyin ugyanis jelenleg maga Oroszország. Bár a Krím visszatérése teremtette hazafias lelkesedés a gazdasági gondok növekedésével csendesedik, népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Ennek ellenére a Krímnek a nemzeti egységet szimbolizáló visszatérésének évfordulójára, március 18-ra kiírt elnökválasztásnak van tétje. Az előtte tornyosuló feladatoknak megfelelő bizalmi tőkével tud-e nekivágni Putyin a negyedik, nagy eséllyel utolsó elnöki ciklusának? Lesz-e Pavel Grugyinyinból új Zjuganov, azaz a kommunista párt marad-e „őfelsége ellenzékének” vezető ereje? Helyettesítheti-e a rendszeren kívüli ellenzék jelenlegi vezetőjét, a választásokból büntetett előélete miatt kizárt Alekszej Navalnijt a celeb Kszenyija Szobcsak? S a választások Oroszországon túlmutató tétje, hogy képes lesz-e gyengíteni Putyin legitimációját a karmait láthatóan erre élező Nyugat.
A jelölések határideje péntek éjfélkor lezárult. A legutolsó állás szerint 69-en jelentették be, hogy indulni kívánnak az elnökválasztáson. Mint Ella Pamfilova, az orosz központi választási bizottság elnöke elmondta, a benyújtott dokumentumok alapján 23 párt- és 46 független jelölt kíván megmérkőzni az elnöki posztért. A bizottság öt napon belül bírálja el a jelentkezéseket, és a jelölteknek a hónap végéig van idejük arra, hogy összeszedjék az induláshoz szükséges, a független aspiránsok esetében 300 ezer, a pártok képviseletében jelentkezőknél 100 ezer támogatói aláírást.
A névsor meglehetősen színes, és első pillantásra feltűnő, hogy a szokásosnál jóval több közöttük a nő. Bejelentkeztek a régiek mellett olyanok, akik karrierjük építésére használják a kampányt, de olyan csodabogarak is, akik egyike például ragaszkodott ahhoz, hogy 22 óra 22 perckor regisztrálja magát. A „régi motorosok” közül ott van az aspirálók között Vlagyimir Zsirinovszkij, a liberális demokraták populista vezetője, a valóban liberális Jabloko képviseletében Grigorij Javlinszkij vagy a már elfelejtett, de egyáltalán nem újonc vörös patrióta, Szergej Baburin.
A figyelem azonban inkább az új arcokra irányul. Elsőként Kszenyija Szobcsakra. Nem véletlenül, hiszen eleve egy ismert celebről van szó, aki nem mellesleg a Putyin által rendkívül tisztelt egykori szentpétervári polgármester, Anatolij Szobcsak lánya. A sajtóban Putyin keresztlányának, a Kreml projektjének is nevezik, hiszen az ellenzéki, de a hatalom köreiben jártas újságíró indulása ajándék a hatalomnak, ugyanis Putyinra nem veszélyes, ám vérfrissítést jelent a kampányban: a fiatalok megszólításával néhány százalékkal emelheti a részvételi arányt. A nyugati sajtó igazi kedvencének, ám a hatalom egyes köreivel is időről időre összejátszó Navalnijnak a szavazóit azonban legfeljebb részben csábíthatja magához, hiszen ők alighanem hallgatnak majd a blogger bojkottfelhívására. A nők egy részét viheti az urnákhoz a másik tévés újságíró, zenész, gyerekét egyedül nevelő Jekatyerina Gordon, míg a bizniszt képviseli az üzleti szféra ombudsmanja, Borisz Tyitov. A „vörös báró” Pavel Grugyinyin legfőbb célja, hogy ne előzze meg Zsirinovszkij, ám mivel későn indult, a régi kommunisták is csak fél szívvel támogatják, ez nem lesz egyszerű feladat.
Putyin számára ez már régen nem tét. A Kreml a 70 százalékos részvétel melletti hasonló arányú győzelemmel lenne elégedett, ám ez egyelőre nem tűnik reálisnak. A részvételi arány 60 százalék fölé tornászása ugyanis már a támogatottság csökkenésével járhat. Putyin fő ellenfele jelenleg az apátia mellett az újabb szankciók időzítésével legitimációjának rombolására készülő Nyugat. S mivel az orosz közvélemény már a téli olimpia körüli botrányt is a hidegháború számlájára írja, a túlzott nyomásgyakorlás éppen hogy felsorakoztatja az oroszokat Putyin mögé.
