A figyelem azonban inkább az új arcokra irányul. Elsőként Kszenyija Szobcsakra. Nem véletlenül, hiszen eleve egy ismert celebről van szó, aki nem mellesleg a Putyin által rendkívül tisztelt egykori szentpétervári polgármester, Anatolij Szobcsak lánya. A sajtóban Putyin keresztlányának, a Kreml projektjének is nevezik, hiszen az ellenzéki, de a hatalom köreiben jártas újságíró indulása ajándék a hatalomnak, ugyanis Putyinra nem veszélyes, ám vérfrissítést jelent a kampányban: a fiatalok megszólításával néhány százalékkal emelheti a részvételi arányt. A nyugati sajtó igazi kedvencének, ám a hatalom egyes köreivel is időről időre összejátszó Navalnijnak a szavazóit azonban legfeljebb részben csábíthatja magához, hiszen ők alighanem hallgatnak majd a blogger bojkottfelhívására. A nők egy részét viheti az urnákhoz a másik tévés újságíró, zenész, gyerekét egyedül nevelő Jekatyerina Gordon, míg a bizniszt képviseli az üzleti szféra ombudsmanja, Borisz Tyitov. A „vörös báró” Pavel Grugyinyin legfőbb célja, hogy ne előzze meg Zsirinovszkij, ám mivel későn indult, a régi kommunisták is csak fél szívvel támogatják, ez nem lesz egyszerű feladat.
Putyin számára ez már régen nem tét. A Kreml a 70 százalékos részvétel melletti hasonló arányú győzelemmel lenne elégedett, ám ez egyelőre nem tűnik reálisnak. A részvételi arány 60 százalék fölé tornászása ugyanis már a támogatottság csökkenésével járhat. Putyin fő ellenfele jelenleg az apátia mellett az újabb szankciók időzítésével legitimációjának rombolására készülő Nyugat. S mivel az orosz közvélemény már a téli olimpia körüli botrányt is a hidegháború számlájára írja, a túlzott nyomásgyakorlás éppen hogy felsorakoztatja az oroszokat Putyin mögé.
