Még vasárnap este szabadon engedték a délutáni, nem engedélyezett tüntetés kezdetén letartóztatott Alekszej Navalnijt, ugyanígy a jegyzőkönyvek felvétele után a mintegy kétszáz előállított tiltakozót is. Az ellenzéki politikusnak még meg kell jelennie a bíróság előtt, ahol a közrend megsértéséért 30 napi elzárást kaphat. A nyugati sajtó kedvenc orosz politikusa ezzel lényegében el is érte, amit az országos tiltakozó akcióval eltervezett. A hatalom előre kiszámított fellépését felhasználva tovább erősíthette pozícióit az információs térben, s erre alkalmat ad számára a bíróság ítéletének kihirdetése is.
Navalnij igazi „self-mademanként” szinte a semmiből építette fel magát. Az évtized elején még csak a nagyvárosok liberális magja tudott róla, azóta azonban, elsősorban az internet segítségével országos ismertségre tett szert, a korrupció elleni harcot zászlajára tűző, a napokban betiltott alapítványa pedig a régiókban is kiépítette hálózatát. A blogger azonban egyelőre külföldön messze népszerűbb, mint Oroszországban. A hét végi tüntetés is az információs térben kavarta fel igazán az állóvizet. A Putyin ellenes tiltakozáson még Moszkvában is csak néhány ezren vettek részt – főleg fiatalok –, a vidéki városok központjában pedig mindössze pár száz ember vonult ki Navalnij felhívására. Az ellenzéki politikus büntetett előélete miatt – két korrupciós ügyben öt-, illetve három és fél évi felfüggesztett szabadságvesztést kapott – a törvények értelmében tíz évig nem indulhat a választásokon, ezért most azok bojkottjára szólított fel.
Azonban ha indulhatna, akkor sem jelentene komoly veszélyt Navalnij. A politikai paletta liberális szegmense összesen 10 százalék körüli, amelyen többen osztoznának. Ebből a tortából legfeljebb öt-hat százalék juthatna neki. A blogger azonban igazi populistaként a radikális nacionalistákkal is kokettál, s innen szintén begyűjthetne pár százalékot, de ezzel a liberális szavazatokat veszélyeztetné. Mint ahogy ferde szemmel nézik ellenzéki körökben sokan azt is, hogy Navalnij bizonyos hatalmi körökkel is összejátszik, s leleplezéseinek egy része inkább a Kreml körüli játszmák kontextusában értelmezhető. Még Putyin legádázabb ellenzői szerint is maximum 15 százalékot szerezhetne most Navalnij, ha a Kreml a hivatalos ellenzék közé sorolva kegyet gyakorolt volna, s engedi indulni, így hivatalosan a nyilvánossághoz férni. Annak ellenére, hogy a 2013-as moszkvai főpolgármester választáson 27,24 százalékot söpört be. Moszkva azonban nem Oroszország, Putyin pedig nem Szobjanyin, így föderális szinten Navalnijnak nincs elég súlya, mögötte finoman szólva sem állnak tömegek. Ráadásul személye megosztja még az ellenzéket is, így Navalnij fő célja most az, hogy ezen a térfélen erősítse pozícióit, s elvitathatatlanul Putyin első számú ellenfelének tekintsék.
S hogy miért nem gáláns vele szemben a hatalom? Nem Putyin győzelmét félti, de még nem kész a versenyre. Ráadásul Navalnijban még van tartalék, s a Kreml nem kíván asszisztálni ahhoz, hogy az ellenzék leghangosabb alakja mindenek előtt a tévés kampányműsorokon keresztül ugródeszkának használja a mostani választást. Így a rendszeren kívüli erőknek több lépcsőben, a Kreml ellenében kell kialakítani egy új politikai teret, ami nagyon nem egyszerű. Közben még az is könnyen kiderülhet, hogy Navalnij koránt sem olyan erkölcsi nagyság, mint azt sokan hinni szeretnék.
