Ezeket a kérdéseket már csak azért is érdemes volna tisztázni, mert a jövőt tekintve nem lehetünk optimisták. Nem segíti ugyanis a kibontakozást a nemzetközi helyzet romlása, a Nyugat és Oroszország között megnövekedett feszültség. Végképp megromlott a viszony Moszkva és Washington között, valamint Oroszország nyomás alatt tartásának egyik legfőbb eszköze Ukrajna. Az ukrán konfliktuson alapulnak a Moszkvával szemben bevezetett, manapság pedig inkább kiterjesztett szankciók, és ez önmagában nem engedi a Donbasz körüli feszültség oldódását. De gátolják a kibontakozást belpolitikai tényezők is. Választások előtt áll Oroszország, ahol a nacionalista felhangoktól sem mentes hazafias lelkesedés, a krími konszenzus összezárta a társadalmat Vlagyimir Putyin mögött. De a választások éve lesz 2019 Ukrajnában is, ahol a hatalom szintén érdekelt a nacionalista hangulat fenntartásában. A horvát forgatókönyv lemásolására, a Donbasz katonai erővel való integrálására Kijevnek a növekvő amerikai támogatások ellenére sincs elegendő ereje, de ahhoz már van muníció és önbizalom is, hogy fokozza a nyomást Doneckre.
És ezzel a kör be is zárult. A minszki megállapodásból egyre többen lépnének ki, ám még mindig ez tűnik a leghatékonyabb eszköznek a konfliktus keretek közt tartására. A türelmetleneket pedig érdemes emlékeztetni a hasonló konfliktusokra, hiszen a Dnyeszteren túl és Karabahban 24, Abháziában 22, Nyugat-Szaharában 27, Cipruson pedig már 44 hosszú éve folyik a konfliktus „megoldása”.
