Oroszországban újra a nemzeti büszkeség jelképe lett a hadsereg

Egy kutatás szerint 64 százalék adná katonának gyermekét. Felerősödött a „férfiak napjává” silányult ünnep hazafias jellege is.

Oroszországnak két barátja van: a hadsereg és a flotta. III. Sándor cár mondását manapság ismét egyre többet emlegetik Oroszországban. Különösen sokszor jön ez szóba ma, a haza védelmezőinek a napján. Február 23. eredetileg a Vörös Hadsereg 1918-as létrehozásának évfordulója volt, amely az idővel egyre inkább kezdett átalakulni a „férfiak napjává”, amely nem mellesleg a nőnaphoz hasonlóan kiváló ürügy a vodkázásra.

Az utóbbi években azonban ismét megerősödött a második világháború óta kiemelt ünnep hazafias jellege.

Szíria és a Krím új értelmet adott a hazát védelmezők napjának.

Egyre inkább újra a nemzeti büszkeség egyik jelképe. Valerij Fjodorov, a legnagyobb orosz közvélemény-kutató intézet, a VCIOM igazgatója emlékeztet arra, hogy a hadsereg mindig is kiemelt szerepet töltött be az orosz társadalomban, ám ma évről évre népszerűbb. Tavaly már a megkérdezettek 64 százaléka adná a gyermekét katonának.

Ilyenkor nemcsak a katonákat, hanem a veteránokat is köszöntik, és koszorúkat helyeznek el a katonai temetőkben. A családban, a munkahelyeken, az iskolákban felköszöntik a felnőtt férfiakat és a fiatalokat, a hon leendő védelmezőit.

Mert, mint egy orosz mondás tartja, aki nem akarja etetni a saját katonáját, az az idegenét fogja etetni.

A katonaság megítélésének változása hosszú folyamat eredménye. Kezdődött azzal, hogy 2008-ban egy évre csökkentették a sorkatonai szolgálatot. Ezzel párhuzamosan javultak a körülmények is. Átalakult például az étkeztetés rendszere, de jobban odafigyeltek az erőszakos túlkapásokra, az újoncok csicskáztatására is. Így érezhetően csökkent a félelem a behívótól.

Közben 2014-től a hadseregben egyre látványosabban jelenik meg a modern technika, a katonák fellépése pedig mind imponálóbbá vált az oroszok szemében. A krími és a szíriai fellépés után megnőtt a hadsereg presztízse. Egyre többen tekintenek rá büszkeséggel. Az oroszok ma a felmérések szerint ellentétben a gazdasági és szociális helyzettel vagy a technológiai fejlettséggel, kimondottan büszkék az ország önálló külpolitikai irányvonalára, a történelmére, a kultúrájára és a hadseregére.

Kimondottan jót tesz a megítélésnek az is, hogy a hadseregnek Oroszország két legnépszerűbb politikusa, a főparancsnok Vlagyimir Putyin és a védelmi miniszter Szergej Sojgu ad arcot. Emellett a „forró pontokon”, így Szíriában harcolókra immár mint hősökre nézhetnek fel sokan.

S ezen az imázson az állami propagandának is köszönhetően a halálos áldozatok sem változtattak lényegesen. 

Sőt, a hősi halottakról utcákat neveznek el. A szíriai hadműveletek alapvetően a modern hadsereg imázsát erősítik. Nem véletlenül, hiszen Moszkva a művelet során mintegy 162 különböző fegyvert próbált ki.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a hadsereg az egyik legnagyobb munkaadó. Itt nemcsak magára a szervezetre, hanem a hozzá kapcsolódó hadiiparra is gondolni kell, amely önmagában mintegy 2,5–3 millió embernek ad munkát, azaz a gyáripari állások mintegy 20 százalékát teszi ki Oroszországban. Ez bizony már szociális és politikai kérdés is. 

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az egyre több külső konfliktusba belekeveredő Oroszországban miért nem félnek a háborútól. Ez 2015-ben a Donbaszban kibontakozott háború idején és a Szu–24-es lelövésekor, az orosz–török viszony kiéleződésekor reális veszélyként merült fel, aztán a szíriai sikerek megfordították a helyzetet. Ráadásul a hatalom nagyon figyelt a társadalom hangulatára, így csökkent a feszültség a Donbaszban, és megkezdődött a csapatkivonás Szíriából. Ma az oroszok figyelme a külvilágról ismét egyre inkább befelé, a gazdasági és szociális gondok felé fordul.

Eközben a világban egyre jobban tartanak az orosz hadseregtől. Az utóbbi időben kétségkívül felgyorsult modernizáció,

a megnövekedett költségvetés ellenére azonban a nyugati sajtó erősen eltúlozza, pontosabban tudatosan felerősíti az orosz veszélyt.

Oroszország 2018 és 2027 közötti időszakra szóló állami program keretében tényleg 20 ezer milliárd rubelt költ fegyverrendelések megvalósítására. Csakhogy ez a nagyjából 355 milliárd dollár alig több mint az éves – Kína, Oroszország, Franciaország, Japán, Indiai és Szaúd-Arábia együttes költését kitevő – amerikai költségvetés fele.  Míg az éves amerikai katonai költségvetés 2018-ra 700 milliárd dollár, addig az orosz 46 milliárd, a GDP 2,8 százaléka.