– Milyen hatással lehet Oroszországra, hogy a Szkripal-ügy következményeként mintegy két tucat ország összesen 130 orosz diplomatát utasított ki?
– Különösebb következménnyel nem számolok. Oroszország és a Nyugat kapcsolatai rosszabbak már nem nagyon lehetnek. Azt viszont ez a barátságtalan lépéssorozat is megértette velünk, hogy a Nyugat ellenség, amellyel semmiféle párbeszéd nem lehetséges. Ez a kitiltássorozat újabb adalék ahhoz, hogy az orosz társadalomban megerősítse, semmiféle illúzió nem lehet már a Nyugattal kapcsolatban. A Szkripal-ügyre Oroszországban teljes mértékben abszurd esetként tekintenek. A Krímet még csak értettük, hiszen ott voltak bizonyos tények, de jelen esetben még azok sem. Csak a hazugság és a csúsztatás. Ezek után egyértelmű, hogy a Nyugat nem önállóan cselekszik és hazudik. Ez az eset szabad kezet ad Oroszországnak, de a szimmetrikus válaszlépéseken túl többre nem kell számítani.
– A keménykedés nem is áll a Kreml érdekében, hiszen a hisztéria, a fegyverkezési spirál nem vezet sehova
– Nézze, ez a hisztéria valójában a Nyugat gyengeségét mutatja. Tények, bizonyítékok nélkül ez csak vagdalkozás. Úgy tűnik, hogy a Nyugat tempót vesztett az Oroszországra való nyomásgyakorlás közepette. Ez esetben egyáltalán nem világosak például a célok. Az elnökválasztás előtt a szankciókkal egyértelmű volt, hogy a cél az orosz gazdaság szétzilálása. Ezt nem sikerült elérni. Aztán a választások kapcsán világos volt, hogy a Nyugat a részvételi arányt akarta alacsonyan tartani s ezzel Putyin legitimációját csökkenteni. Ez sem sikerült. Úgy tűnik, Európában egyre kevésbé értik, mit is kellene ezután tenni. Közvetlenül háborút indítani nem lehet, a nyomás fokozása pedig csak konszolidálja, összezárja a társadalmat Putyin mögött. A nyomásgyakorlás tehát ellentétes hatást ért el, ezt a Nyugat is látja, s kezd elbizonytalanodni a további lépéseket illetően.
– Másik oldalról ez a hidegháború nagyon is rontja Oroszország esélyeit, hiszen ismét csak nem kap pár nyugodt évet belső problémái megoldására, a reformok felgyorsítására
– Moszkva már megértette, hogy ilyen nemzetközi nyomás közepette kell megoldani a belső problémáit.
– Olyan országok is kitiltottak orosz diplomatát, mint az Oroszországgal különleges kapcsolatot ápoló Magyarország. Milyen hatással lehet ez a kétoldalú viszonyra?
– Egyrészt értjük, hogy egy diplomata kiutasítása nem több, mint szimbolikus lépés. Érthető, hogy Budapest emiatt nem akar összeveszni Londonnal vagy Brüsszellel. Másrészt azt Moszkva is látja, hogy ez a gyengeség jele. Ausztria, Szlovákia vagy Szlovénia például nem állt be ebbe a sorba. Miért kellett akkor mégis Magyarországnak is kitiltania valakit, az nem igazán érthető. Megsértődni ezen nem fogunk, de a dolog azért kissé érthetetlen.
– Nézze, nálunk egy hét múlva választások lesznek
– Ezt értjük.
– Térjünk vissza egy pillanatra még az elnökválasztáshoz. A felhatalmazás egyértelmű. Ennek tudatában milyen utat, politikai modellt ajánl Putyin a következő hat évre?
– A politikai modell nem változik. Bizonyos korrekciók legkorábban 2024 előtt várhatók. Ez ugyanis Putyin utolsó elnöki ciklusa, s az átmenetet le kell vezényelni. Újabb hat évet már aligha vállal, de ez nem jelenti azt, hogy távozik a politikai színtérről. Emiatt elképzelhetők bizonyos változások a rendszerben, de csak 2024 közeledtével.
– Hogy írná le a jelenlegi berendezkedést. Mondják erről, hogy konzervatív technokrata modell. Egyetért ezzel?
– Én úgy fogalmaznék, hogy ez a modell maga Oroszország.
– És milyen kihívások állnak Oroszország előtt?
– Mindenekelőtt a gazdasági reformok felgyorsítása és a szociális stabilitás megtartása. Ezek a legfontosabbak, s nem a külpolitikai kihívások. E tekintetben talán a szuverenitás megtartása, erősítése a legfontosabb.
– Akkor úgy gondolja, hogy háború nem lesz
– Igen, ezt valószínűsítem. Ez nem kell senkinek. Ez persze nem jelenti azt, hogy Ukrajnában vagy Szíriában ne történhetne valami. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a provokációkat egyáltalán nem lehet kizárni. Oroszországnak megfelel a mostani helyzet is, ám ha Kijevben, Washingtonban vagy Brüsszelben ezt másképp gondolják, akkor könnyen megnövekedhet a feszültség.
– Ha a jól értem, akkor a következő hat évben Putyin inkább a belső problémákra összpontosítana
– Igen, ha ezt engedik neki. Ezek fontosabbak, mint Amerika vagy a NATO megleckéztetése.
– S elképzelhető a modernizáció felgyorsítása a nyugati technológiák nélkül?
– A Nyugat azért nem jelenti az egész világot. Katonai téren saját erőre is támaszkodhatunk, míg más szektorokban körül kell nézni a Nyugaton kívüli világban, és fejleszteni otthon az innovációt. Oroszország történelme során ennél komolyabb problémákat is megoldott már.
