A négy érintett ország vezetőinek jelenlétében ünnepélyesen megkezdődött a Türkmenisztánból Afganisztánon és Pakisztánon át Indiáig tervezett gázvezeték, a TAPI afgán szakaszának építése. Az 1814 kilométer hosszú, 10 milliárd dolláros költségvetésű, évi 33 milliárd köbméter gáz szállítására tervezett csőrendszer a szándékok szerint 2019-re készül el. A brit Gaffney, Cline & Associates (GCA) energetikai cég becslései szerint a 26 trillió köbméternyi feltáratlan gázt rejtő türkmén Galkynys-mezőtől az indiai Pandzsáb tartományban található Fazilkáig fut majd, érintve az afgán Herátot és Kandahárt, valamint a pakisztáni Multánt és Kvettát. Naponta 14 millió köbméter földgázt továbbíthat Afganisztánba, míg India és Pakisztán 40-40 millió köbmétert kaphat. Az infrastrukturális beruházást azonban szakértők szerint két éven belül lehetetlen véghez vinni.
Pedig a vezeték kétségkívül hozzájárulna a térség fejlődéséhez, ráadásul erősítené a biztonságot a közép- és délkelet-ázsiai régióban. Asgabatnak ezenkívül azért lenne különösen fontos a vezeték megépülése, mert a türkmén költségvetés bevételeinek 60 százaléka a szénhidrogének exportjából származik, de a korábbi orosz kitettséget mára az egyoldalú kínai függőség váltotta fel.
A transzafgán gázvezeték sokáig dédelgetett terve 2007-ben jutott el a megvalósítás fázisába. A következő év tavaszán a négy ország vezetői keretegyezményt írtak alá az építésről, sőt még ugyanebben az évben a beruházás mögé állt az Ázsiai Fejlesztési Bank. 2013-ban jutottak el a felek odáig, hogy a négy ország nemzeti cégei megállapodtak a konzorciumot vezető Türkmengazzal a vásárlásról. A 2014 kilométer hosszú türkmén szakasz építése 2015-ben kezdődött el, egy évvel később pedig hozzáfogtak az afganisztáni és pakisztáni részen a beruházás előkészítéséhez, s az építést a napokban kezdték.
Mint összeállításában a Casp-geo.ru orosz szakportál megjegyzi, az építkezés a szavak és a közlemények szintjén a terveknek megfelelően halad, türkmén sajtóinformációk szerint 2016-ig azonban mindössze egy nyolc kilométeres szakaszon fektették le a csöveket, 2017 elejétől pedig semmilyen hír nem jelent meg az építkezésről. Mindezt a portál elemzői az olajárak esése miatt jelentkező gazdasági gondok növekedésével magyarázzák, s aligha véletlen, hogy Asgabat 2016-ban az Iszlám Fejlesztési Banktól, majd egy év múlva a Szaúdi Fejlesztési Alaptól is támogatást kért a projekthez. Némi kommunikációs zavart jelez az is, hogy miközben a legfrissebb hírek a türkmén szakasz befejezéséről szólnak, a Türkmengaz még csak most rendelt nagy mennyiségben csöveket a Global Pipe Companytól. Ráadásul az eddig bejelentett 740 millió dollár is kevésnek tűnik az egész beruházás 10 milliárdra becsült összegéhez képest. A türkmén szakasz építésének vontatottságából ítélve az ennél jóval hosszabb, 774, illetve 826 kilométeres afgán és pakisztán rész aligha készül el 2019 végéig.
S akkor még nem beszéltünk a legnagyobb problémáról, a terrorveszélyről. Az Afganisztán északi részén élő szélsőséges tálibok már bejelentették, hogy le fogják rombolni a vezetéket. Az afgán olajügyi miniszter erre reagálva kijelentette, hogy a hatóságoknak már van gyakorlatuk a szükséges intézkedéseket illetően, s megvédik a TAPI-t. Ebben azonban nem mindenki bízik.
