Oroszország nemcsak elnököt, de jövőt is választott. A plakátok legalábbis ezt hirdették. Ezt a jövőt a döntő többség továbbra is Vlagyimir Putyinnal képzeli el, ám hogy ez a jövő mit is tartalmaz, arról már erősen megoszlanak a vélemények. Főképp a két „főváros” szkeptikus. De bármilyen nehéz is egyeseknek megemészteni, a szamarai munkás voksa ugyanannyit ér, mint a Moszkva vagy Szentpétervár belvárosában élő professzoré. S míg e két megapoliszban a többség még abban sem volt biztos, hogy elmegy szavazni, addig a „glubinkából”, különösen pedig a Kaukázusból és a többi, többségében nem orosz etnikumú köztársaságokból nagyon magas számok érkeztek. A szavazókörök környékén egyébként még a szovjet időkből ismerős ünnepi hangulat uralkodott. Volt kirakodóvásár, büfé, sportrendezvény, szóval minden, ami az átlagember szemében emeli a nap jelentőségét. A tévécsatornák eközben két patrióta hangulatú film között óránként adtak hírt arról, hogy nem csupán az orosz hoki állócsillaga, Ilja Kovalcsuk, de Párizsban Gérard Depardieu is leszavazott.
Az általam megkérdezettek körében azért olyan kirobbanó lelkesedést nem tapasztaltam. Ez részben érthető is, hiszen maga a választás lefutott volt. Még Vászja, a Putyin teljesítményét elismerő taxis sem látta sok értelmét annak, hogy elmenjen voksolni. – Az állami alkalmazottak úgyis elmennek s megválasztják Putyint. De látta, hogy az elnök meglátogatta az épülő krími hidat? Sokba kerül, de ezért szívesen adózok! Ez a minimum, amit megtehetek a Krímért! – mondja, s nyomatékosan megkér arra, hogy írjam le, köszöni Putyinnak a Krím „hazatérítését”. S bizony, Vászja nincs egyedül ezzel az érzéssel. Nagyon sokan gondolkodnak így. A Krímért hálásak Putyinnak, aki mögé segít felsorakoztatni a társadalmat az Oroszországra nehezedő nyugati nyomás is. Theresa May fenyegetőzésein még Putyin ellenfelei is nevetnek. – May még büntetni sem tud rendesen – jegyzi meg már az Izvesztyija Hallban zajló egész napos választási műsor egyik szünetében a MGIMO professzora, Valerij Szolovej. A szankciók hatása tehát ilyen értelemben éppen ellentétes a vártnál. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy csendesen az oligarchák is hazaviszik a pénzt.
De nemcsak az oligarchák térnek lassan haza. Ismerősöm unokatestvére például Jaroszlavlból programozóként a svájci és németországi munkát hagyta ott Oroszországért. Attól tartott, hogy a lánya elveszíti majd az orosz identitását. Sztasz hazatért, vett két lakást, két kocsit, s még szabadságát is a Krímben vagy Közép-Oroszországban tölti. Igazi patrióta, nem sokon múlott, hogy elmenjen önkéntesnek a Donbaszba. Számára magától értetődő, hogy elmegy szavazni, s természetesen Putyinra. Elment Alla is, aki szerint Putyinnak nincs alternatívája, s nélküle a káosz és a szétesés várna Oroszországra. Másként látja a helyzetet a férje, Jurij, aki szerint Putyin már túl sokáig van hatalmon, s ahhoz képest nem csinált semmit.
A Kijevből hazaköltözött Szergejnek teljesen más problémája van Putyinnal. – Csalódtam. Sokat vártam Putyintól, de nem tett semmit az orosz világért. Az pedig mindennek a teteje volt, hogy elismerte, arra kérte Janukovicsot, hogy ne alkalmazzon erőt a Majdanon tüntetők ellen. Ő valójában liberális, akiből a Nyugat csinált agresszort – dől a panasz Szergejből, aki azért megjegyzi, hogy Putyin nélkül a káosz várna Oroszországra. Nyikolaj és Kirill azért nem szavaz, mert szerintük Putyin csak alibizik s nem csinált semmit. Való igaz, a gazdaság oly sokat emlegetett szerkezeti átalakítása még várat magára. Valerij és Viktor egy fogásztati klinika tulajdonosai, akik annak ellenére elmentek szavazni, hogy jelöltjük nem igazán van. – Mindegy kire, csak ne Putyinra. A lényeg, hogy ne használhassák fel a szavazatainkat – fejtegetik. Valerij két véglet, Zsirinovszkij és Javlinszkij között ingadozott, míg Viktor Javlinszkij és Szobcsak között.
Az már az esti urnazárás előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a kitapintható apátia ellenére Putyin legitimációját megerősíti az eredmény mellett a részvételi arány is. Az oroszok többsége ugyanis a sarkvidéki hideg ellenére is elment szavazni, s aligha meglepően a negyedik ciklusára készülő jelenlegi elnökre szavazott. Az első eredmények befutásával az is körvonalazódott, hogy a kommunisták jól döntöttek a klasszikus baloldalinak nehezen nevezhető üzletember, Pavel Grugyinyin jelölésével, ugyanis sikerül maga mögött tartania az orosz politikai élet örök bohócát, a nemzeti populista Vlagyimir Zsirinovszkijt. Az is kiderült, hogy Kszenyija Szobcsak beváltotta a Kreml reményeit, s szereplése valamint várható pártalakítása Alekszej Navalnij és a Jabloko rendszeren kívüli részének kárára átrendezheti a nagyjából maximum 10 százalékos liberális tábort.
Amikor a dermesztő hideg ellenére a Manyézs melletti téren felállított színpadon az ünnepi koncertet megszakítva megjelent Putyin, a tömeg üdvrivalgásban tört ki. Ez a lelkesedés azonban nem is igazán az eredménynek szólt, jóval inkább a jövőnek. Mert ezt a jövőt Putyin jelenti, aki előtt talán a legnehezebb elnöki ciklus áll. Legalábbis, ha be akarja váltani a hozzá fűzött reményeket.
Putyin: 76,65 százalék
A szavazatok 99 százalékának összesítése alapján Vlagyimir Putyin hivatalban lévő államfő a voksok 76,65 százalékát szerezte meg a vasárnapi orosz elnökválasztáson. A kommunisták által indított Pavel Grugyinyin 11,82, a liberális demokrata Vlagyimir Zsirinovszkij 5,68, a Polgári Kezdeményezés színeiben indult Kszenyija Szobcsak pedig 1,66 százalékot kapott.
A négy további jelölt, Grigorij Javlinszkij a Jabloko párt képviseletében 1,04 százalékot, Borisz Tyitov a Növekedés Pártjától 0,75, Makszim Szurajkin, az Oroszország Kommunistáinak jelöltje 0,68, míg Szergej Baburin az Oroszországi Össznépi Szövetségtől 0,65 százaléknyi voksot gyűjtött.
Az eredmény jelentősen már nem változhat oly mértékben, hogy az befolyásolná az elnökválasztás eredményét. Vlagyimir Putyin 3,5-szer annyi szavazatot kapott, mint a vetélytársai összesen, és 6,5-szer annyit, mint a második helyen befutó jelölt. (MTI)
