A Szovjetunió világháború utáni történetének egyik legtragikusabb napja volt 1968. március 27-e. Az első számú szovjet űrhajós, Jurij Gagarin és kiképzője, Vlagyimir Szerjogin ötven évvel ezelőtt délelőtt 10 óra 18 perckor szállt fel a Moszkva melletti Cskalovszkij repülőtérről egy MiG-15UTI géppel egy rutinjellegű próbarepülésre. Semmi jel utalt a katasztrófára. Az ekkor már berepülő pilóta Gagarin 10 óra 31 perckor jelentette az irányítótoronynak, hogy a feladatot teljesítette, és engedélyt kért a visszatérésre. Ezután megszakadt a kapcsolat, a gép lezuhant, s a pilóták földi maradványait 14 óra 50 perckor találták meg a Vlagyimiri terület Novoszjolovo falujának közelében találták meg.
Mindez hét évvel a történelmi repülése után következett be. A szegény családból származó, az öntőmunkási szakma megszerzése után a szaratovi műszaki főiskolán továbbtanuló Gagarint háromezer vadászpilóta közül válogatták be a húszfős csoportba, melynek tagjait a Moszkva mellett újonnan épült Csillagvárosban az űrhöz hasonló fizikai körülmények között készítették fel a történelmi feladatra. A kemény gyakorlatok során nyújtott teljesítményük és testi-lelki adottságaik miatt Gagarint és German Tyitovot választották ki. Végül a repülésre Gagarint jelölték ki, és Tyitov lett a tartalék.
1961. április 12-én Gagarin a Vosztok-1 típusú egyszemélyes űrhajóval helyi idő szerint 9 óra 7 perckor startolt Bajkonurból, útja 108 percig tartott, ez idő alatt megkerülte a Földet. Ezzel az emberes űrrepülések terén is megelőzték a szovjetek az amerikaiakat. Gagarin később már nem hajtott végre több űrrepülést. A Szojuz–1 1967-es katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette, ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni.
A tragikus repülés körülményeit vizsgáló állami bizottság jelentése szerint a pilóták a légköri viszonyok megváltozása miatt – hogy mit értettek ezalatt, azt nem részletezték – éles manőverre kényszerültek, a gép zuhanni kezdett, s hiába próbálták meg kihozni a dugóhúzóból, a földbe csapódott. A jelentés teljes szövege máig titkosítva van, így a baleset körülményeiről számos teória született, kezdve attól, hogy Gagarin öngyilkos lett, azon keresztül, hogy ufóval találkozva halt meg, egészen addig, hogy a szovjet vezetés megölette, miután eltávolodott a párttól.
Igor Kuznyecov 2003-ban a hivatalos verzióval szemben a hibás repülési szabályokat okolta a balesetért. Véleménye szerint a kabin dehermetizálódott, és a nyomáscsökkenés a pilóták ájulásához vezetett. Alekszandr Sztyepanov, az elnöki levéltár egyik osztályvezetője 2011. április 8-ai, moszkvai sajtóértekezletén jelentette ki addig titkos dokumentumokra hivatkozva, hogy Gagarin halálát baleset okozta. Az iratok szerint egy meteorológiai ballon kikerülésére tett éles manőver a legvalószínűbb ok, ami miatt Gagarin repülőgépe lezuhant. Alekszandr Akimov 2011-ben annak a véleményének adott hangot, hogy a lezuhanáskor hallott két dörrenés nem hangrobbanás volt, mint eddig gondolták, hanem a repülőgépre kilőtt két légvédelmi rakéta. Állítását a tulajdonában levő több, a lezuhant repülőgépből származó darabbal szerette volna bizonyítani.
Egy 1986-os tanulmány szerint gépük egy másik sugárhajtású gép csóvájába került. Az időjárás sem volt kedvező, ez is hozzájárulhatott a balesethez. Alekszej Leonov űrhajós szerint a gép, amelynek pilótája figyelmen kívül hagyta az irányítótorony utasítását, túl közel repült Gagarinékéhoz, amely így légörvénybe került a sugárhajtású Szu-15 típusú repülő csóvájától, és a földbe csapódott. A baleset idején az irányítótoronyban lévő Leonov végül 2013-ban engedélyt kapott a történet nyilvánosságra hozatalára. Eszerint a katasztrófa idején zajlott a Szu-15-ös vadászgép tesztje, ám a gép meghibásodott, és az előírt tízezer méteres magasság helyett négyszázötven-ötszáz méterre süllyedt, veszélyesen közel kerülve Gagarin és Szerjogin MiG-15-öséhez, ami a keletkező örvény miatt 55 másodperccel később lezuhant. A katasztrófa valós okát vélhetően azért titkolták hosszú ideig, mert az új vadászgép sikertelen tesztje – amely ráadásul egy nemzeti hős halálát okozta – súlyos presztízsveszteség lett volna a légierőnek.
Ezekből a feltételezésekből is látszik, hogy nehéz volt megbékélni a tragédiával. Nem véletlenül, hiszen a Föld vonzását legyőző, az űrbe először kijutó, a szovjet emberek szemében a haladást, a modernizációt megtestesítő hős meghalt egy hétköznapi gyakorlórepülés során. Méghozzá harmincnégy évesen. Egy ország mindig mosolygós arcaként. A szovjet vezetés nemzeti gyászt hirdetett, és tízezrek búcsúztak a két pilótától, akiknek hamvait a Kreml falában helyezték el.
