– S nem gondolja, hogy Washington éppen az ilyen lépéseket akarja kiprovokálni?
– Az orosz vezetés pszichés hozzáállását látva ez nem kizárt. Oroszország ugyanis szintén telepíti a saját rakétáit a határai mentén. Moszkvát láthatóan idegesíti az őt másodrendűként kezelő amerikai magatartás.
– Értsem ezt úgy, hogy erre megfelelő válasz volt a mostani beszéd?
– Erre nem lehet anélkül válaszolni, hogy tudnánk, milyen tárgyalások folynak a két fél között. Nem zárom ki például, hogy az amerikaiaknak igazuk van a közepes hatótávolságú rakétákat illetően. Másik oldalról viszont az Egyesült Államok is egyre inkább az orosz határok felé tolja a rakétáit, drónjait. Oroszország pedig meg akarja mutatni, hogy erre ő is képes. Ez veszélyes spirált indít el.
– E beszéd egyértelművé tette azt is, hogy az Oroszország és az Egyesült Államok közötti viszony nyílt szembenállássá változott
– Ez már 2014 óta nyilvánvaló. Ez csak ennek folytatása.
– S hogyan hat ez Európára?
– Természetesen rosszul. Európa megosztott Oroszország kérdésében. Sokan éppen Moszkvát vádolják az EU megosztásával, holott az unió államai eleve széthúznak. Egyes országok agresszornak tartják Oroszországot, míg mások megszüntetnék a vele szemben fennálló szankciókat. Vagy vegyük az Északi Áramlat II. gázvezetéket, amelyet Németország támogat, a keletiek nem. De említhetnénk a kiberhadsereg körüli vitákat. A lényeg azonban az, hogy Európa nem akar ennek a szembenállásnak a terepévé válni.
– Térjünk vissza Oroszországba. Milyen lesz Putyin következő hat éve?
– Ahogy már említettük, elengedhetetlen az állam visszaszorítása, a privatizáció, a közepes vállalkozások erősítése, az életszínvonal emelése. Az elnök ezt mind említette, de a programot meg is kell valósítani.
