Putyin rakétás beszéde: „Semmiképpen nem normális”, de érthető

Az elnök semmi mást nem akar, minthogy vegyék komolyan Oroszországot – véli az elemző. Interjú.

– Kinek címezte a mondanivalóját Putyin? A választási aktivitást akarta fokozni csupán, vagy ez inkább az első számú nagyhatalomnak szóló üzenet volt?
– Mindenekelőtt a választóknak, de a világnak is. Ilyen értelemben a minapi a 2007-es müncheni beszéd megerősítésének tekinthető.

– S mi van akkor a következő hat év annyira várt programjával?
– Az is ott van a beszédben, csak nem erre figyelt a világ. Ennek részleteiről persze csak akkor beszélhetünk érdemben, ha tudjuk majd, hogy kik fogják végrehajtani. Úgy gondolom, hogy ebben a programban ott vannak az elemei a leginkább Alekszej Kudrin által képviselt nagyon is nyitott nézeteknek. Konkrétan az innovatív középosztály erősítésére s általában véve az innovációra, a vállalkozás szabadságának szélesítésére, az állam visszavonulására gondolok. Ez a rész információim szerint Dmitrij Medvegyev kormányfő keze alól került ki, a fő kérdés azonban, ismétlem, az, hogy kik fogják ezt végrehajtani. A kormányban új embereknek kell ehhez megjelenniük.

– Milyen stílusú személyeknek?
– Mindenekelőtt Kudrin köréből kikerülő miniszterekre gondolok. A gazdasági reformok, a digitalizáció ugyanis már nem halogatható.

– Persze a világ a beszédnek nem ezzel a részével foglalkozott. Hogy fogadták a nukleáris fejlesztésekre vonatkozó mondatokat Németországban?
– Megdöbbenve. A fogadtatás egyértelműen negatív. Hiszen Oroszországot a nyugati társadalom többsége agresszornak tartja, s az ő szemükben ez a beszéd ennek az előfeltevésnek a megerősítése volt. Mások, mindenekelőtt a baloldal persze arról beszélnek, hogy mindkét oldalt visszafogottságra kell inteni, s meg kell akadályozni a fegyverkezési versenyt.

– Nem meglepő. Nem gondolja, hogy a kampányt nézve érthető a hangnem, hosszú távon azonban hiba lenne besétálni az Egyesült Államok utcájába? Hiszen a fegyverkezési verseny csak oda vezethet, ahova Reagan idején.
– Nem tudom. Putyin stílusa azonban érthető. Semmi mást nem akar, minthogy komolyan vegyék Oroszországot. Az amerikaiak és az európaiak azonban ezen csak nevetnek, senki nem tekinti partnernek Moszkvát még Szíriában sem. Mint ahogy az európai rakétavédelmi rendszert érintő álláspontját is ignorálják. Amerika világosan Oroszország értésére adja, hogy gyengébb nála, csupán egy regionális hatalom, így foglalkozzon a saját problémáival. A Kreml azonban úgy gondolja, hogy atomhatalomként ezt nem engedi meg magával szemben, s elege van abból is, hogy az Egyesült Államok mindenkit csak leckéztet.

– S nem gondolja, hogy Washington éppen az ilyen lépéseket akarja kiprovokálni?
– Az orosz vezetés pszichés hozzáállását látva ez nem kizárt. Oroszország ugyanis szintén telepíti a saját rakétáit a határai mentén. Moszkvát láthatóan idegesíti az őt másodrendűként kezelő amerikai magatartás.

– Értsem ezt úgy, hogy erre megfelelő válasz volt a mostani beszéd?
– Erre nem lehet anélkül válaszolni, hogy tudnánk, milyen tárgyalások folynak a két fél között. Nem zárom ki például, hogy az amerikaiaknak igazuk van a közepes hatótávolságú rakétákat illetően. Másik oldalról viszont az Egyesült Államok is egyre inkább az orosz határok felé tolja a rakétáit, drónjait. Oroszország pedig meg akarja mutatni, hogy erre ő is képes. Ez veszélyes spirált indít el.

– E beszéd egyértelművé tette azt is, hogy az Oroszország és az Egyesült Államok közötti viszony nyílt szembenállássá változott
– Ez már 2014 óta nyilvánvaló. Ez csak ennek folytatása.

– S hogyan hat ez Európára?
– Természetesen rosszul. Európa megosztott Oroszország kérdésében. Sokan éppen Moszkvát vádolják az EU megosztásával, holott az unió államai eleve széthúznak. Egyes országok agresszornak tartják Oroszországot, míg mások megszüntetnék a vele szemben fennálló szankciókat. Vagy vegyük az Északi Áramlat II. gázvezetéket, amelyet Németország támogat, a keletiek nem. De említhetnénk a kiberhadsereg körüli vitákat. A lényeg azonban az, hogy Európa nem akar ennek a szembenállásnak a terepévé válni.

– Térjünk vissza Oroszországba. Milyen lesz Putyin következő hat éve?
– Ahogy már említettük, elengedhetetlen az állam visszaszorítása, a privatizáció, a közepes vállalkozások erősítése, az életszínvonal emelése. Az elnök ezt mind említette, de a programot meg is kell valósítani.

– Valóban, ezeket a törekvéseket folyamatosan halljuk. S ez tényleg Putyin utolsó ciklusa lesz?
– Igen, s 2022–2023-tól megkezdődik az utód intenzív keresése. Mindenekelőtt a kormányzók, a kormányba várhatóan érkező fiatalok körében. Putyin pedig egy más, a nemzet felett álló szerepét erősítő posztra kerül.

– Szóval ez az üzenet a körülményeknek megfelelő, ilyen értelemben tehát normális volt?
– Normálisnak semmiképp sem mondanám. Rendkívül éles hangú, konfrontatív retorikájú volt. Erősen kampányjellegű, aminek a következményeit aligha gondolta előzetesen végig bárki. Putyin bedobta a követ az állóvízbe, s az most nagy hullámokat vet. A többit meglátjuk.