– Térjünk vissza az orosz társadalomban a magas részvételi arány ellenére is érezhető fásultságra, amit Putyinnak mindenképpen kezelnie kell. Hogyan lehet felrázni a társadalmat? Putyin a győzelem után elkötelezett volt a belső problémák megoldására. Várhatók-e reformok? Készen áll rá a hatalom?
– Nem vagyok optimista. Nem nagyon látok ugyanis ilyen jeleket. A kampányban is várta Putyintól mindenki az erre vonatkozó programot. Hiába. Ha pedig marad Medvegyev, aligha lesznek reformok.
– S van arra esély, hogy jöjjön a liberális Kudrin vagy Gref? Mi kell ehhez?
– Ezt a sort még kiegészíteném Tyitovval. Akkor van erre esély, ha még erősebb és hatékonyabb lesz a nyugati nyomás. Akkor lehet ilyen üzenet értékű váltás.
– S mi várható a politikai tér liberális oldalán? Mi lesz Navalnijjal? Elviheti-e a tábora egy részét a pártalapításra készülő Szobcsak?
– Szobcsak alakuló pártja a liberális szavazók és értelmiség egyesítésére, a Jobboldali Erők Szövetségének egyfajta újjáélesztésére készül.
– Ez azt jelenti, hogy a liberális oldalon azért messze nem mindenki támogatja Navalnijt?
– Igen. Ez így van. Elég szűk ugyanis Navalnij programja. Kizárólag a korrupcióra fókuszál, ami kevés a dicsőséghez. Az internetre összpontosít, így elsősorban a fiatalokra számíthat.
– S akkor miért foglalkozik a nyugati sajtó kizárólag a legfeljebb 10 százalékos tábor egy részére számítható, igazi populistaként a Kreml körüli elit egy részétől a szélsőséges nacionalistákig sokakkal együtt játszó Navalnijjal?
– Talán mert ő a mezőnyben az egyetlen igazi ellenzéki. Így ha teret kapna a központi sajtóban, akkor veszélyes lehetne. Ne feledjük el, hogy a moszkvai önkormányzati választáson több mint 20 százalékot kapott.
– Ezért fél a hatalom tőle?
– Igen, mert adott pillanatban az elégedetlenek mozgósítója lehet.
– Tehát hat év múlva is fogunk róla beszélni
– Valószínűleg, hiszen fiatal.
