Több mint két évtizede irányította a Kuznyecki-medencét, a Kuzbasszt, a kemerovói plázatűz után egy héttel mégis lemondani kényszerült az egyik legnépszerűbb orosz kormányzó. A hetvenhárom éves Aman Tulejev a tragédia miatt rá nehezedő morális teherre hivatkozva maga nyújtotta be a lemondását Vlagyimir Putyinnak, aki azonnal el is fogadta. Az igazsághoz tartozik, hogy a Kemerovói területet kormányzóként már 1997 óta irányító Tulejevnek aligha maradt más választása. Néhány napja még nem volt hajlandó a lemondását követelő tüntetőkkel találkozni, s a városba látogató elnöktől kért bocsánatot a tragédiáért. A Kreml azonban láthatóan nem bocsátott meg, s elküldte a selyemzsinórt. A kormányzói teendőket Tulejev közelmúltban kinevezett helyettese, Szergej Civiljov látja el, aki a hatvannégy áldozatot követelő plázatűz után előbb piárolással vádolta meg a város főterén tiltakozókat, majd térdre borult előttük.
Tulejev az orosz politika nagy öregje, s Kemerovo mindenható urának számított. Legutóbb, 2015-ben 92,13 százalékos részvétel mellett 96,69 százalékos többséggel már negyedik alkalommal választották kormányzóvá. A Levada-központ nevű közvélemény-kutató cég egy tavalyi felmérése szerint – a gubernátorok közül egyedüliként – a hat leghitelesebb orosz politikus közé tartozott. Figyelmeztető lehet sokaknak, hogy most egyik pillanatról a másikra porladt szét a plázatűzben a népszerűsége.
Tulejev nem tősgyökeres kuzbasszi, nem dolgozott a régió kulcságazatának számító szénbányászatban sem, igazi néptribunként mégis meghódította a Nyugat-Szibéria déli részén fekvő Kuznyecki-medencét. Szülei hétéves korában költöztek a gyorsan iparosodó vidékre, ahol Tulejev a vasúttársaságnál emelkedett jó két évtized alatt a vezetői posztig. Országosan a nyolcvanas évek végén a bányászok érdekeinek védelmezőjeként lett ismert. A nagypolitikába is ezután robbant be, s 1990-től párhuzamosan ívelt felfelé karrierje a helyi és az országos politikában. Az 1991-es elnökválasztáson 6,8 százalékkal – a kemerovói területen 44,6 százalékot kapott – a negyedik legjobb eredményt érte el, ám ez nem zavarta Borisz Jelcint abban, hogy az augusztusi puccs támogatása miatt elmozdítsa posztjáról. Népszerűsége a régióban töretlen maradt, és 1994-ben az általa létrehozott blokk, A Nép Hatalma 63,3 százalékkal a területi parlament legnagyobb ereje lett. Jelcin kemény bírálójaként egy év múlva szövetséget kötött a kommunistákkal, és az Orosz Föderáció Kommunista Pártja listájának harmadik embereként jutott be az Állami Dumába. Az 1996-as elnökválasztáson ismét jelöltette magát, s a Kuzbassz befolyásos munkásvezéreként négy nappal az első forduló előtt lépett vissza a kommunista Gennagyij Zjuganov javára. Ezután még egyszer, 2000-ben jelöltette magát. A kilencvenes években különböző kormányposztokat is betöltött.
Nála hosszabb ideje csak a Belgorodi területet vezető Jevgenyij Szavcsenko kormányzó. A Kemerovói területen Tulejev tekintélye vitathatatlan volt, ám mint az ismert elemző, Konsztantyin Kalacsev fogalmaz, a hatalom őt is deformálta, és nem tudott időben lelépni a színről. „Most azonban végképp lezárult egy korszak, Aman Tulejev már csak a történészek számára lesz érdekes” – fogalmazott a politológus.
Egy éve már sötét felhők gyülekeztek a feje fölött. Tavaly már két helyettese ellen is eljárás indult, és az ő távozásáról is egyre többet beszéltek. A mostani tragédia csak felgyorsította ezt a folyamatot, s egy hétig csak azért maradhatott még a hivatalában, mert Vlagyimir Putyin nem akarta a kamerák kereszttüzében lemondatni. Az orosz Nyomozóbizottság vezetőjének Kemerovóba érkezése azonban megadta ehhez a végső lökést. Alekszandr Basztrikin élesen bírálta, s bűnös hanyagsággal vádolta a tűz miatt a sajtó előtt is a helyi vezetőket.
