Idén kilencven éves generációk táncmestere: Timár Sándor

Timár Sándor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, koreográfus, táncpedagógus a napokban töltötte be 90. életévét.

Tímár Sándor - tanítványainak Mesti - vallotta és tanította: áncoktatás szerinte olyan, mint a nyelvoktatás: meg kell tanulni a nyelvtant utána mindenki szabadon alkalmazhatja Forrás: Szabad Föld

Egyszerre jelentős művész és nagy kisugárzású, iskolateremtő tanítómester, aki gyökeresen megváltoztatta gondolkodásmódunkat saját nemzeti kultúránkról. Timár Sándor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas koreográfus, táncpedagógus, címzetes egyetemi tanár a napokban töltötte be 90. életévét.

Mesti – tanítványok generációi szólították így Timár Sándort. Ez beszédesebb minden más életrajzi adatnál. Amikor 1971-ben néptánc tagozatot létesítettek az Állami Balettintézetben, őt kérték fel tanszékvezetőnek. Három osztályt vitt végig, tehát 12 évig tanított; olyan emblematikus alakok „születtek” a kezei közt, mint Zsuráfszky Zoltán, Farkas Zoltán, Román Sándor.

Az idén kilencven évét betöltött Timár Sándor – tanítványainak Mesti – vallotta és tanította: a táncoktatás olyan, mint a nyelvoktatás: meg kell tanulni a nyelvtant utána mindenki szabadon alkalmazhatja
Fotó: Szabad Föld

A Balettintézetben szokásos mester megszólítást a szeretet és a tisztelet személyes becenévvé szelídítette a növendékek körében, és a Mesti elterjedt a saját műhelyében, a Bartók Béla Táncegyüttesben, számtalan amatőr együttesben itthon és külföldön, később az Állami Népi Együttes élén. Merthogy ő nem egy volt a mesterek között, hanem pedagógusként és koreográfusként a néptánc világának addig ismeretlen dimenzióit nyitotta meg.

Miközben huszonévesen legjobb barátjával és munkatársával, Martin Györggyel folyamatosan gyűjtötte a tanyavilág táncait, fokozatosan kialakult Timár Sándor saját, az akkori irányzatokhoz képest szokatlan koreográfiai stílusa, melynek lényege a néptánc letisztult megjelenítése.

A tanyavilágok emberének táncát éveken át gyűjtötte Martin Györggyel
Fotó: Csillagszeműek

Pedagógiai módszerét is az a szemlélet határozta meg, hogy a néptánc egy olyan tökéletes, közösség által évszázadokon át lecsiszolt művészeti alkotás, mely eredeti formájában élvezhető és megtanulható. A táncoktatás szerinte olyan, mint a nyelvoktatás: meg kell tanulni a nyelvtant, utána mindenki saját maga alkothatja meg a táncát.

Mérföldkő az életében, amikor 1970-ben a Bartók Együttesbe bekerült a 14 éves Böske. Az egykori tornászlány először nem érezte magáénak a mozdulatokat, de később beleszeretett, hamar tanult és tehetségére felfigyelt a nála 26 évvel idősebb Timár Sándor. Ahogy a lány leérettségizett, másnap összeházasodtak.

Timár Böske nem csupán a Mesti felesége és öt gyermekük édesanyja, hanem évtizedek óta energiáiról és szervezőképességéről híres alkotótársként is mellette áll, számos alkalommal zsűrizett már a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsorban.

Nemcsak az életre szóló szerelmet hozták meg a hetvenes évek, ekkor kezdődött a megújulás folyamata: a fővárosban megalakultak az első táncházak, amelyek országos mozgalommá terebélyesedtek. Itt is az improvizáció elve szolgált alapul: táncházba ugyanis nem azért megy be az ember, hogy koreográfiákat tanuljon, hanem hogy megtanulja az alapokat, és onnantól már az önkifejezésé a főszerep. Jobbnál jobb zenészek és zenekarok fordultak meg náluk, Sebestyén Márta énekelt.

Hasonló forradalmi tettnek minősül az, hogy a házaspár 1993-ban megalapította az országszerte több helyen, több vezetővel, több korosztállyal működő Csillagszemű tánciskolát.

A teljes cikket ITT olvashatja el.

Tombolás Mozarttal

A Kassák Klubban aprók tánca zajlott a hetvenes évek végén, amikor Kerényi György népzenekutató jelent meg ott vendégeivel. Egy ideig figyelmesen nézte a tánctanítást, amely széki muzsikára folyt hegedű, háromhúros brácsa és bőgő felállásban. Feltűnt, hogy egy idő után egyre idegesebben tekintgetett a zenészek felé, végül türelmét vesztve odaugrott a bőgőn játszó Nagy Alberthez, és indulatosan rákiáltott: „Legalább te hagyd abba néha!”

Korábbi cikkünket ITT olvashatja el!