A Kassák Klubban aprók tánca zajlott a hetvenes évek végén, amikor Kerényi György népzenekutató jelent meg ott vendégeivel. Egy ideig figyelmesen nézte a tánctanítást, amely széki muzsikára folyt hegedű, háromhúros brácsa és bőgő felállásban. Feltűnt, hogy egy idő után egyre idegesebben tekintgetett a zenészek felé, végül türelmét vesztve odaugrott a bőgőn játszó Nagy Alberthez, és indulatosan rákiáltott: „Legalább te hagyd abba néha!”
Ma ezt már talán magyarázni kell, de bizony akkoriban a népzenei feldolgozások a műzene formáiban igyekeztek tündökölni, azok ráigazításával próbálták legitimálni, vagy ahogy mondani szokták, „felemelni” ezt a végtére is alsóbbrendűnek tekintett műfajt. Egy kis kánon, ilyen-olyan többszólamúság nélkül nem is lehetett elképzelni a rádióban felhangzó népzenei darabokat. Ez a szemlélet viszont nem kis erőszakot jelentett olyan muzsikán, amely sem nem templomi, sem pedig nem színpadi használatra született, hanem hétköznapi emberek szórakoztatására, sőt táncolásának kiszolgálására.
A régizene mai kultusza mellett mit nem adnánk azért, hogy egy Mozart-korabeli köznépi lakodalom muzsikáját végighallgathassuk! Akkor sajnos nem készülhettek felvételek, csak ilyen-olyan leírásokból értesülhetünk a táncmulatságok hangulatáról. A mi nemzedékünk mégis megérhette azt az időutazáshoz fogható élményt, hogy belekeveredett egy XVIII. századra jellemző kortárs mulatságba.
Az erdélyi Mezőség Visa nevű községében 1972 decemberében táncmulatság volt, amelyen Kallós Zoltán jóvoltából ott lehettünk Timár Sándorral és a Bartók együttes néhány jeles táncosával. A zenét a palatkai zenekar szolgáltatta Kodoba Béla vezetésével. A művelődési ház kicsiny színpadán ült a zenekar, elöl a két prímás, mögötte a két kontrás, a sarokban, a fal felé fordulva a bőgős. A teremben forrt a levegő. Ilyen hangulatot, ilyen valódi extázist semmilyen diszkóban nem lehet átélni. Ott értettem meg, hogy a régi magyarok miért nevezték a táncot „tombolás”-nak. Ugyanakkor ez a laza felszabadultság olyan kifinomult diszciplínákhoz igazodott, hogy az valami elképesztő.