Ezek a madarak szégyentelenül hazudnak a szomszédjaiknak

Ezek az apró varjúfélék „madárhazugságokkal„ próbálják meg becsapni a többi madarat, hogy azok elhagyjanak egy számukra szimpatikus területet. Teszik mindezt azért, hogy a „területfoglaló” északi szajkók beköltözhessenek és hozzájussanak az ott található, bőségesnek tűnő táplálékforrásokhoz. Új kutatások szerint ezek a varjúfélék saját állományuk figyelmeztető kiáltásait és a lehetséges jogsértők figyelmeztető kiáltásait is meg tudják különböztetni egymástól – olvasható az Origo cikkében.

Északi szajkó (Perisoreus infaustus) Fotó: TOM SVENSEN Forrás: FLICKR

Kifizetődő stratégiát követnek

A varjúfélék családjának kisebb és bolyhosabbjai tagjai között találjuk a északi szajkókat (Perisoreus infaustus), amelyek meglehetősen lenyűgöző és bölcs madarak. Egész életre keresnek párt, és általában tíz egyednél kevesebb tagú, kis állományokban élnek, amit egy, domináns tenyészpár irányít.

A csoporton belül figyelnek egymásra és riasztják a családtagokat, ha egy ragadozó miatt veszély leselkedik rájuk a közelben: ilyenkor egyfajta figyelmeztető kiáltást hallatnak, amely felszólítja őket, hogy meneküljenek.

Ezeknek a kiáltásoknak a használata azonban nem mindig a figyelmeztetésre irányul. Számos állathoz, köztük a főemlősökhöz hasonlóan

az északi szajkók is kiadnak figyelmeztető felhívásokat annak érdekében, hogy „egyenesen belehazudjanak más fajtársaik szemébe„.

A Science Advances tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint mindez kifizetődő stratégiának tűnik: az északi szajkók között ugyanis rengeteg a területi vita és ha egy család elfoglalt egy megfelelőnek tűnő helyet, akkor már nehezen lehet elűzni onnan.

A ragadozókra vonatkozó figyelmeztetés figyelmen kívül hagyását persze egy madár sem meri bekockáztatni.

Ha a stratégia működik, akkor az új állomány be tud rendezkedni az új területen és az ott található táplálékforrások bőségesen biztosítják a téli hónapokhoz túléléséhez szükséges erőforrásokat anélkül, hogy fizikai konfrontációba kellene bonyolódniuk.

Északi szajkó (Perisoreus infaustus)
Fotó: FLICKR

Eltérően reagálnak a figyelmeztető hívásokra

Az izgalmas téma megfigyeléséhez Filipe Cunha, a svájci Zürichi Egyetem ornitológusa, és Michael Griesser, a németországi Konstanz Egyetem evolúciós biológusa egy kísérletet végzett a madarak természetes élőhelyén.

A szakemberek felállítottak egy etetőt, valamint egy hangszórót annak a közelében.

Disznózsírt tettek bele, hogy odacsalogassák a madarakat, illetve felszereltek oda egy videokamerát is, amely rögzítette a madarak cselekedeteit. A tudósok ezután más északi szajkók figyelmeztető hívásait játszották le: egyrészt olyan madaraktól, amelyek a madár saját állományának korábbi tagjai voltak, másrészt a szomszédos területek családjaitól, harmadrészt olyan madaraktól, amelyekkel a célmadár még soha nem találkozott.

Eredményeink azt mutatják, hogy a szibériai szajkók eltérően reagálnak a figyelmeztető hívások lejátszására, a hívóhoz fűződő társadalmi viszonyok függvényében

– mutattak rá a kutatók a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Úgy tűnik, az északi szajkók ismerik a szomszédaikat és naponta találkoznak velük, ám ezek a szomszédok nagyobb valószínűséggel fognak megtévesztő figyelmeztető hívásokat adni, mint a saját csoportjukból származó egyedek.

Hozzátették: a szomszédok ráadásul versengenek egy adott területért és a kapcsolódó erőforrásokért. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy

Az ismertség nem növeli a bizalmat, és ezek a madarak csak a korábbi, „együttműködő partnerek” figyelmeztető hívásaiban bíznak.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.