Színházgyilkosság hidegvérrel

Vonjuk le a következtetést, hogy megérte a pusztítás. A Blaha mai állapotát látva ordító a hiányérzet.

Úgy tartja a fáma, hogy a régi Nemzeti Színházat, amelynek egy részlete feltűnik ezen a több mint százéves képeslapon is, nemcsak a Blaha Lujza téri metróépítés miatt bontatták le Kádárék 1965-ben, hanem a neve miatt is. Merthogy, ami nemzeti volt, illetve nemzeti „maradt”, annak kiégett a pedigréje.

Olvasom a PestBuda portál egy régebbi cikkében, hogy „valójában a »Nemzeti« is ideiglenes épület volt, amelyik ráadásul egy másik ideiglenes épületet váltott fel a színház történetében”. Nos, akkor képzeljük magunk elé a magyar szocializmus véglegesnek szánt épületeit: állítsuk párhuzamba a tájidegen, ormótlan, fantáziátlan betonmonstrumokat a múlt század elejének „ideiglenes” épületcsodái helyére. Aztán vonjuk le a következtetést, hogy megérte a pusztítás. Ma már tudjuk, hogy nem. A Blaha mai állapotát látva pedig ordító a hiányérzet.

Az Időutazás a magyar múltba 26. része a fraknói fellegvár Trianon előtti éveibe röpít bennünket, a régi Nyugat-Magyarországra.

Borítókép: A budapesti Erzsébet körút a régi Nemzeti Színházzal. (Balázs D. Attila gyűjteménye)

A sorozat további epizódjait ITT tekintheti meg.