Képeslapgyűjtőként nagy öröm, ha egy adott lapot ma is újra lehet fotózni. A „hegek” nélküli újrafényképezés persze más tészta. A régi képeslapok kegyetlenül rámutatnak a torzókra, a bontásokra, a száz év alatt történt Kárpát-medencei pusztításokra. Ritkán lehet olyan felvételt készíteni, ami mai valójában ugyanazt adja vissza, mint jó száztíz évvel ezelőtt.
Ez az 1913-ban napvilágot látott, majd 1915-ben postára adott nagyszalontai képeslap viszont egy üdítő kivétel, mert mind a Csonkatorony, mind az Arany-palota túlélte a világháborúkat, s a romániai kommunizmust is. Utóbbi pedig óriási pusztítást okozott Erdély-szerte a települések évszázadok alatt kiforrott történelmi arculatán. Gondoljunk csak Ceaușescu blokknegyedeinek sűrű hálózatára, melyek felépítéséhez olykor egész városrészeket taroltak le, vagy gondoljunk arra, hogy egyes erdélyi városokban – mint például a Szalontához közeli Nagyváradon – milyen fondorlatos módon próbálják megváltoztatni még ma is a városkép magyar jellegét a kommunisták szellemi örökösei.
