„Becsapjuk magunkat” – a korábbi magyar szövetségi kapitány kíméletlenül őszinte volt

Az elmúlt időszak valószínűleg legfájóbb vereségét szenvedte el a magyar labdarúgó-válogatott, amely az Írország elleni 3-2-es kudarccal lemaradt a 2026-os világbajnokságról. A váratlan kudarc okait többen is boncolgatták a vasárnapi összecsapás óta, ezúttal a nemzeti együttes korábbi szövetségi kapitánya, Várhidi Péter szólalt meg, aki szerint a magyar válogatott saját magát verte meg.

A magyar válogatott teljesen összetört az írek harmadik gólja után Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI Fotószerkesztőség

A magyar válogatott drámai vereséget szenvedett Írországtól (2-3) vasárnap a Puskás Arénában, s így csoportja harmadik helyén végzett, lemaradva a világbajnoki pótselejtezőről. A mérkőzés óta több hazai szakember is azt fejtegeti, miért nem sikerült megtenni a lépést, amellyel közelebb kerültünk volna ahhoz, hogy 1986 után ismét világbajnokságon szerepelhessen a nemzeti együttes.

Várhidi Péter szerint saját magát verte meg a magyar válogatott (Fotó: MLSZ)

A válogatottat 2006 és 2008 között irányító Várhidi Péter szerint a figyelmetlenség, a koncentráció hiánya okozta a vereséget.

– Becsapjuk magunkat, ha a balszerencsét okoljuk a kiesésért, mondván, pechesek vagyunk, pedig nem erről van szó. Az utolsó találkozó egyenes következménye a legutóbbi meccseknek. A kilencvenedik perc könyékén, vagy utána öt pontot buktunk. Írországban kettőt veszítettünk, most megint kettőt, a portugálok elleni, hazai találkozón pedig egyet.

Ezt egyértelműen figyelmetlenség okozta, a mi labdarúgóink nem tudnak száz percig koncentrálni, hanem csak nyolcvanig, utána elfogynak.

Mondjuk akadt jó példa a selejtezők során, amikor a végjátékban, a zárás előtt Szoboszlai Dominik egyenlített Lisszabonban, de összességében a búcsút az jelentette, hogy a végén rendre kihagyott a figyelem. Pár napja, Jerevánban is csak a szerencsén múlt, hogy a hazaiak nem egyenlítettek, a támadójuk elképesztő ziccert rontott, ügyetlenkedett el az ötösön.

A magyar válogatott kényelmessé vált

A korábbi kapitány úgy gondolja, vasárnap 2-1-es állásnál, a vezetésünk után nem lett volna szabad visszaállni, lassítani a játékot, inkább meg kellett volna szerezni a harmadik találatot, s ezzel eldönteni a nyitott kérdéseket.

– Kényelmessé váltunk, húztuk az időt, kettőt cseréltünk a hosszabbításban, nem gondoltunk arra, hogy a bíró ezt beleszámolja. Szerintem indokolatlan volt a két csere közvetlenül a zárás előtt, az írek már támadtak, két olyan játékos jött be, akik nem tudták felvenni a meccs ritmusát. Valamint még egy döntő hibát vétettünk: kirúgtuk a labdát az ellenfél térfelére, a kapus levette, majd visszaküldte a mi tizenhatosunkra. Előzőleg nem jöttünk ki a kapunk előteréből, feljebb kellett volna tolnunk a védekezésünket. A felívelt labda kapcsán elvesztettük a fejpárbajt, ebből lett a galiba, a bekapott, közeli gól a zárás előtti pillanatokban. Ha a kirúgott labda nyomán sprintel kifele mindenki, a fejpárbajra a saját térfelünk közepén kerül sor, a kapunktól harminc méterre, nincs belőle közvetlen veszélyhelyzet. Nem tanulunk dolgokból. Nemcsak a fejpárbajok elvesztéséből, hanem a labdakihozatalokból sem. Nekünk azok nem fekszenek, mert a védőink egyszerűen ehhez nem elég ügyesek, nem tudnak elég jól passzolni, megcsinálni egy cselt, technikailag nem elég felkészültek. Mert a képzés annak idején nem volt elég jó. Az írek semmi különössel nem jelentkeztek, a szokásos focit játszották, ívelgették előre a labdát, úgy voltak vele, aztán majd csak lesz valami. Dublinban is ugyanígy buktunk pontokat

A 67 esztendős szakember szerint nemcsak az örményeknél, az íreknél is lényegesen jobb csapatunk van képzettebb futballistákkal, mégsem tudtuk ezt realizálni.

Magunkat vertünk meg. Marco Rossit amúgy hagynám tovább dolgozni, már letett valamit az asztalra, bár kétségkívül ő is vétett hibákat.

Az eredményeit nem lehet elvenni, de a jövő kapcsán pár dolgon talán érdemes változtatni. Én is voltam vezetőedző az élvonalban, két éven át ültem a nemzeti együttes kispadján, tudom, milyen feszültséggel jár egy-egy ilyen selejtezős meccs. Az agyad kikapcsol, annyira drukkolsz a csapatodnak. Ilyenkor kell melléd olyan szakember, aki esetleg higgadtabb nálad, jó tanáccsal lát el. Vasárnap este, a hosszabbítás előtt Dibusznak már volt egy hatalmas bravúrja, akkor még megmentett bennünket a góltól. Most már azt mondom, inkább az ment volna be előbb, mert akkor még lett volna pár percünk, hogy újra betaláljunk, így viszont már nem tudtunk egyenlíteni.