A trianoni diktátum aláírása után alig néhány hónappal lett postázva ez a minimalistának tetsző képeslap a délvidéki Fehértemplomról. Ám figyelembe véve azt, hogy az 1920-as évben nemigen mozgott túl sok magyar küldemény a Kárpát-medencében, a képeslap – zordsága ellenére – valódi ritkaságnak számít. Egy mellbevágó év lenyomatának.
Ez a puritán képeslap 1920. szeptember 3-án kelt útra régi országunk egyik legdélebbi, Temes vármegyei városkájából, és a helyiek által igen kedvelt fehértemplomi Rezsőligetből (Rudolfsheim) ábrázol egy szeletet. A települést addigra már megszerezte magának a Jugoszláv Királyság, amit jelez az is, hogy a magyar településnevet már barbár módon le is takarták a lap hátlapján, viszont a németet valamiért meghagyta a szerb felülnyomó gépezet.
1920-tól szinte mindenhol ez lett a sorsa a még forgalomban maradt magyar képeslapoknak az elszakított területeken: az új államok lefestették rajtuk a magyar helységnevek feliratait, mintha ezzel bármit is el tudtak volna törölni több mint ezer év Kárpát-medencei magyar jelenlétéből. Nyugodtan kijelenthető, hogy egytől egyig szánalmas és kicsinyes húzások voltak ezek, amikor még a képeslapjainkra is ráerőszakolták a maguk hazugságát. Arról nem is beszélve, hogy a híres-neves új államalakulatok eleinte arra sem voltak képesek, hogy saját képes levelezőlapokat nyomtassanak a frissen szerzett területekről. De ezt azért annyira ne is bánjuk.
Levélírónkat se irigyelhetjük, hiszen 1920-ra valószínűleg nehezen áthidalható távkapcsolat alakult ki közte és a címzett úrleány között, akinek lakhelye, Zsigmondháza egyszeriben Romániához került. Egy csapásra közéjük ékelődött a semmiből jött jugoszláv–román határ.
Beszédes az is, hogy a levélíró – ha jól olvasom, egy József nevű úriember – már sorai elején közli a szomorú valóságot: „Kedves Nusika! Itt küldök egy részletet a mi ligetünkből, mely most közvetlen a román határ mellett fekszik…” Aztán amikor befejezi üzenetét, megcímezi a régi reflex alapján az Arad vármegyei Zsigmondházára a lapot. Majd összerezzen, és rájön, hogy ezzel a névvel nem biztos, hogy megérkezik majd a küldemény a kedveshez. De erőt vesz magán, és tökéletes románsággal felrója a küldeményre az új, idegen hangzású hivatalos településnevet, majd az új szomszéd nevét is: România.
Időutazó sorozatunk következő, 24. része a nagyszalontai Csonkatorony elé röpít bennünket, 1913-ba.
Borítókép: Fehértemplom – a Rezsőliget a Kis-Néra partján. 1920 őszén postázva. (Balázs D. Attila gyűjteménye)
A sorozat további epizódjait ITT tekintheti meg.
